CNB 5.fejezet

Sang-nak köszönhetően se MinHyuk se az én nemi életem nem lendült fel. Hiperaktív Uraság már négy hete gyakori vendég volt nálunk, de házi kedvencem kicsit sem akarta átadni a vezér hím szerepet neki. Általában egy héten háromszor aludt nálam, de minden este ugyan úgy alakult.

Nagyot nyújtózkodtam. Túl voltunk a vacsorán és épp végeztem a mosogatással. Váratlanul hátulról MinHyuk átölelt. Nem volt rajta semmi az alsó gatyán kívül. Rajtam egy kényelmes rövidnadrág és egy fekete top, ami csak a melleimet fedte. Nagyon meleg volt. Nyári esték már csak ilyenek. – Sang elaludt. – súgta a fülemben diadalmasan és bele csókolt a nyakamba. Egyik kezével fedetlen hasamon dobolt. Ujjai gyengéden ütemesen játszottak rajtam. Dobos vér lüktetet ereiben. Másik kezével végig simított oldalamon, majd melleimen. Ezzel is borzolva idegeimet. Szorosabban húzott magához és neki dőlt háttal a hűtőnek, hátam a mellkasának feszült. Éreztem, hogy ő oda lent már izgalomban van. Ahogy csókolta a nyakam én beletúrtam kócos hajába. Fejemet hátra hajtottam és élveztem a kényeztetést. Amikor már olyan helyre tévedt ahol nem bírtam nyögés nélkül, váratlanul befogta a szám. – Fel ne ébrezd. – súgta rosszallóan. Pedig pont, hogy ő tehet róla, hogy nyögök. Továbbra is fogva tartotta kezével ajkaim. Dobolós kezét gyengéden lecsúsztat hasamról combom felé. Megráztam a fejem, hogy ezt ne csinálja. Vigyorogva csókolt egy utolsót nyakamra és elengedet.

Kiosontunk a konyhából és láb újhegyen haladtunk végig a nappalin. Sang a kanapén hortyogott, mint egy nagypapa. Megfázott a héten ezért sem volt most annyira éber mind általában. Kapott az állatorvostól gyógyszert is. Este a vacsijával etettem meg vele. Fáradságot okozott nála. Én nagyon aggódtam érte, MinHyuk viszont mindig merényletett tervezet, de Sang se most jött le a falvédőről. Általában keresztbe tett neki. A merénylet végül is nem Sang ellen szólt hanem ellenem. Őszintén szólva szeretkezni akart velem, de ezt a hű társam mindig megakadályozta. Bevallom már nagyon vártam, hogy MinHyuk átvegye a hatalmat lakásomban, de kutyám jól lett nevelve. A fogai, amiket megvillantott sokszor elbátortalanították MinHyukot. Volt már köztük verekedés is. Senkinek nem lett semmi baja. Vicces jelenet volt. És jön a kérdés, hogy mért nem zárjuk be a fürdőbe vagy valahova? Próbáltuk, de olyan tutulást lenyomott, hogy kihívták a rendőrséget csendháborításért. Meg hát ugatás közbe ki tud koncentrálni?

Kiléptünk a szobám felé vezető folyosóra. MinHyuk megragadta az arcom és olyan hévvel csókolt meg, hogy azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. Egész testemet a falhoz szorította. Nem hagyta abba a vad csókot. Fenekem alá nyúlt és felhúzta a lábaimat. Kénytelen voltam a dereka köré fonnom azokat, hogy le ne csússzak. Amikor ez meg történt elengedte a fenekem és a kezeimet a fejem fölé szorított a falhoz.

Nem volt kényelmetlen póz inkább, kiszolgáltatott. Végül belátta, hogy vágyik az érintésemre és elengedte kezeimet. Ahogy ez megtörtén még jobban a falhoz passzírozott. Ágyéka neki nyomódott az enyémnek és csókja még az eddigieknél is hevesebb lett. Egyszerre nyögtünk bele a csókba. Olyanok voltunk, mint valami kiéhezett fenevadak. Érthető, hisz mindig akkor avatkozott közbe Sang amikor már mind ketten teljesen felpörögtünk.

Ajkaink szétváltak. Homlokát az enyémnek támasztotta és lehunyt szemmel próbált levegőhöz jutni velem az élen. Elmosolyodott. – Egy kutya elől bujkálunk. – nevetett fel halkan. Kinyitotta szemeit és bele nézett az enyémbe. – Kívánlak. – súgta kétségbeesetten. – Őrülten…

-          Fel se tűnt. – mondta vigyorogva.

Halk ugatás hallatszott. MinHyuk szenvedő arccal bámult rám, majd hátra vetette fejét. – Féltékeny vagyok. – mondta mikor csókot leheltem állára és lecsúsztam derekáról.

Fájóan mosolyogtam rá. –  Sajnálom. – súgtam. - Holnap korán megyek dolgozni. – mondtam így talán jobba elviseli. – Aludjunk. – csókoltam meg, amikor lenézet rám, nagyon nehezen engedet el. – Sang alvás. – mondtam hangosan, meglepetésemre már ott állt mellettünk és nagy szemekkel nézet fel ránk vagy is inkább Min-t bámulta. Volt köztük egy komoly néma eszme csere, amit én nem érthettem, majd MinHyuk váratlanul elengedet és kezét a kutyára szegezte mint valami fegyver. Sang morogni kezdet.

-          Előbb utóbb nyerek! – fenyegette meg a kutyát.

Felnevettem, mert átvette a szokásomat. Én szoktam általában Sanghoz beszélni. Ott hagytam őket és bementem a háló szobába. Már ez ágyban feküdtem, amikor mindketten besprinteltek rajta.

MinHyuk szorosan magához húzott a takaró alatt. Mint egy kisgyerek a nyakamhoz bújt és apró csókot lehelt kulcscsontomra. Térdeink összeértek. Ő sokkal lejjebb feküdt, mint én így államat a fejéra helyeztem és nyakánál át öleltem. Ő a nyakamba szuszogott.

-          Biztos… ne… altassuk… el… párórára? – érdeklődött a nyakamba csókolgatva a szavakat. És kezét végig húzta combomon.

Sang valahogy megérezhette, hogy veszélyeztetve van pozíciója, mert a morgás térített magamhoz.

-          Holnap korán kellek MinHyuk… - csókoltam a feje tetejét.

Sang elégedetten feküdt a hátam mögé. Buksiját a hátamnak nyomta.

-          Chan…?

-          Hm…

-          A héten nem tudunk találkozni többet. – mondta és felemelte a fejét, hogy feltudjon nézni rám. – Sok dolgom lesz.

-          Értem…

-          Nem bosszant, hogy keveset találkozunk?

-          Nem követelhettem, hogy mindig legyél velem… - feleltem. – Hiányozni fogsz ez biztos, de telefonon keresztül is elég hatásos személyiség vagy. – mosolyogtam rá.