Holiday (12)

12. fejezet: Hívatlan vendégek

Leeteuk nagyot ásított, majd órájára pillantott. – Hamarosan itt lesznek. – morogta az orra alatt egy újabb ásítás mellett.

Fáradt volt. Nem igazán pihentek azóta, hogy reggel megérkezett a gépük a szigetre.

-          Srácok szerintem párperc és a megérkeznek. – szólt a születésnapi brigádnak.

Amíg KyuHyun távol tartotta két tökkelütöttet, addig Leeteuk a SuJu többi tagjával a próbatermet tette meg bulizó helyé.

-          Vicces, hogy Eunhyuk azt hiszi, hogy csak Siwon születésnapját ünnepeljük. – nyújtózkodott egy nagyot Hangeng.

-          A sajátjáról teljesen megfeledkezett. – vigyorgott Donghae. – Igaz pá nappal csúsztattuk.

-          Tényleg, ha már így szóba jött Hyukie. – lépett oda Hae mellé Heechul. – Mostanában furcsán viselkedik, csináltál vele valamit? – érdeklődött szórakozottan.

LeeTeuk elmosolyodott. Pontosan tudta Hee miről beszél. Sőt valójában mindenki tudta, hogy EunHyuk mit érez Donghae iránt. Egyedül csak Hae nem vette még észre.

-          Én? – lepődött meg a kérdezett. – Mégis mit? Úgy viselkedik, ahogy eddig. – akadékoskodott a fiú.

SungMin megvereget, a barnahajú hátát. – De szép dolog is a tudatlanság. Még a vak is látja, csak te nem. – rosszallóan rázta meg a fejét.

Mindenki helyeslően bólogatott SungMin szavaira. Donghae kétségbe esetten nézet társaira. – Miről beszéltek? Idegesítetek! – emelte fel a hangját mind egy kétségbe eset kis gyerek.

Leeteuk jobbnak látta témát váltani. – Ideje a napaliba menni, mielőtt lebuknánk a kis meglepi partival.

A nappaliban mindenki elhelyezkedett a maga kis helyén. Egy darabig csend volt, majd Yesung szólalt meg. – Leeteuk?

-          Hm… - nézett a fiúra a Leader.

-          Ki az a HaeShin? – kérdezte a fekete hajú. – Három torta van a hűtőben. Siwon-é, Hyukie-é, és harmadikon a HaeShin név áll.

Mindenki érdeklődve nézett a vezetőre.

-          Nem lövöm le a poént. Hamarosan úgy is megtudjátok. – mosolyodott el. Ő is akkor tudta meg amikor KyuHyun-nal tisztázta a Siwon és EunHyuk születésnapi partiját. – Amúgy is, ha jól hallom megérkeztek. – intett fejével az ajtó felé, ahonnan ajtócsapódás hallatszott.

Hangzavar hallatszót oda kintről, majd hirtelen kivágódott az ajtó és Siwon lépet be rajta dühösen. A fiú mögött egy szintén dühös lány követte. A lány haja derékig érő sötét barna volt. Alakja vékony tartása magabiztos és határozott.

-          Haza mész a következő géppel és punktum! – fordult a lány felé. Észre se vette a csapatott.

-          Ne parancsolgass nekem! – bökte meg mutatóujjával Siwon mellkasát a lány.

 „Öt perccel ezelőtt a kis buszban.

KyuHyun behajtott a nyaraló udvarár. – Megérkeztünk. – jelentette ki és HaeShin-re nézet, aki laposakat pislogott.

EunHyuk nagyot nyújtózkodott. Siwon pedig megropogtatta nyakát és Ő is nyújtózkodott egyet.

-          Már épp ideje volt. Majdnem elgémberedett a lábam. – hallatszott egy bosszús hang a kisbusz hátuljából, majd mocorgás és előbukkant a két potyautas.

Mind a négyen egyszerre fordultak hátra a hangra.

-          ChanMin!! – EunHyuk és Siwon egyszerre ejtette ki a lány nevét aki szórakozottan araszolt előre. – Mit keresel itt? – ezt is egyszerre mondták.

-          Szia Hyukie! Rég találkoztunk. – borzolt bele a szőkésbarna hajába, majd Siwonra nézet és biccentett.

-          Mi folyik itt KyuHyun? – fordult előre Siwon.

A barna hajú levegőt sem kapott a meglehetettségtől. Fogalma sem volt mi történt.

-          Kivettünk Noriko-val egy kis szabadságot. – felelte hirtelen a ChanMin és hátra biccentett a mögött álldogáló szeppent lányra. – És gondoltunk nyaralunk egyet.

-          Noriko-chan! – vigyorgott a lányra Hyukei, majd japánul intézte szavait a lányhoz. – Te is itt vagy! Wá király!

-          Haii! (Igen) – válaszolt a lány vörösen izzó arccal.

-          Te meg honnan ismered őket? – rivallt a szőkés barnára Siwon.

-          Együtt dolgoztunk, amikor kint voltam tavaly japánban két hetet. – felelte Eun. – De ezt én is kérdezhetném tőled, honnan ismered őket?

-          Siwon húga vagyok. – válaszolt bátya helyett ChanMin.

-          Elég ChanMin kifelé a kocsiból! – nyitotta a ki az ajtót Siwon, Eun és a lányok követték.

HaeShin szórakozottan érintette meg sokkot kapott barátját. – Jobb lesz ha nem maradunk le az eseményekről. – majd egy puszit, nyomot párja arcára.

-          Te engedted őket a kocsiba?

-          Igen. – vigyorgott a lány. – Egyedüli lányként unatkoztam volna.

-          Csak ne legyen belőle nagy balhé. – sopánkodott a fiú.

-          Mi nők jól játsszuk a kártyáinkat. Nem kell aggódnod. – mosolygott a szőke hajú és bele túrt rövid hajába.”

-          Akaratos liba! Mindig a magad feje után mész! Nem is gondolsz másra…

ChanMin után a megszeppent Noriko lépett be az ajtón majd a vigyorgó EunHyuk. KyuHyun és HaeSin kéz a kézben léptek be az ajtón és nézték a veszekedőket.

SuJu tagjai nem tudtak reagálni a történtekre, még a nyugodt és tisztafejű LeeTeuk is meglepetten és sokkolva nézte az eseményeket.

-          Hagyj békén nem vagy az apám, hogy megmond mit, hogy tegyek!

-          Nem, nem vagyok az apád! A bátyád vagyok! – vicsorgott rá Siwon. – Mért rivalizálsz velem állandóan!!??

-          Nem rivalizálok veled! Az régen volt. Még mindig itt vagy leragadva? – emelte fel hangját még hangosabbra a hosszú hajú. – Ha rivalizálnék veled, már rég Szupersztár lennék! Nem érdekel, az éneklés nem érdekelsz…!!! Modell vagyok! Te hozod fel állandóan ezt a hülyeséget. – ragadta meg a fiú pólóját. – Gyerekként volt bennem ilyen késztetés, de már rég nem érdekel, hogy túlszárnyaljam a Nagy Choi Siwont. – a lány kipirult arccal kapkodva vette a levegőt. – Csak te képzeled ezt!

Siwon arca nyugodt kifejezésre váltott. – Mégis mért jöttél ide?

-          Hallottam a telefonbeszélgetésedet. – felelte a lány és felhúzta az orrát. – Eddig keményen dolgoztunk Noriko-val… - lehajtotta a fejét. - …elfáradtam, megérdemlem, hogy itt legyek.

-          Honnan tudtad, hogy ide kell jönni?

-          Megfenyegettem a menedzsered. – felelte a lány mosolyogva.

Siwon szenvedő arccal nézet húgára, majd kezébe temette arcát. – Reménytelen eset vagy.

-          Ezt aztán a családi sztori! – tapsolt Kangin elismerően és így mindenki kizökkentett.

Leeteuk komolyan felállt és megindult az újonnan megérkezett társaság felé. – Várom a rendes magyarázatot.

Mielőtt Siwon megszólalhatott volna ChanMin lépett Leeteuk elé. – Park Jung Soo, ha nem tévedek. – határozottan nézet Leeteuk szemébe, aki csak bólintott. Végig nézet a fiún. Kisugárzásból érezte, hogy nem egy egyszerű eset a fiú. Arca komolysága is elárult sok dolgot a lánynak. ChanMin kicsit megborzongott, de tetszett neki az érzés.

Noriko feszülten figyelte a történteket, bár nem értet egy szót sem még is ChanMin-ről könnyen le tudta olvasni, hogy mi folyik.

-          Oké... Nézzük csak. – túrt bele hajába lány és jobb lábára helyezte test súlyát. – Amikor hallottam a nyaralóról bementem az ügynökségetekhez és megzsaroltam a menedzsereteket, hogy ha nem mondja el, hol a nyaraló elhintek Siwon-ról pár dolgot a médiának, persze nem gondoltam komolyan a dolgot. Aztán meg kaptam az információkat és ide jöttem. Noriko-nak ehhez nincs semmi köze. szegényt csak magammal ráncigáltam. A reptéren véletlenül bele futottunk KyuHyun barátnőjébe és kihasználtam a lehetőséget, hogy a kisbusszal ide jöhessek. – megnyalta ajkait, majd határozottan folytatta. Tekinteté nem vette le Leader barna szemeiről. – Gyerekes vagyok, aláírom. Nem kell kioktatnod. Elég egy embertől ezt hallanom egy nap.

Leeteuk kirázta a hideg a lány őszinteségtől. Észrevette, ha valaki köntörfalazik vagy próbál megúszni valamit. Általában könnyen tudta kezelni az embereket ez egy érdekes képessége volt, de érezte, hogy ChanMin nem éppen könnyen kezelhető lány.

-          Ha akarod, most távozunk mindketten. – bökött kezével a háta mögé. – Megértem, hogy kockázatos idegenekkel szórakoznotok…

-          Nem igazán vagyok ünneprontó… - vágott a szavába Leeteuk és még vállat is vont. - … és az előbbi jelenetből, úgy gondolom, ha maradtok nem fogunk unatkozni mi sem. Csak annyit kérek, hogy ne tudódjon ki, hogy itt jártatok.

ChanMin szemei kikerekedtek. Egyáltalán nem erre számított, de bólintott.

-          Hyung… Szerintem nem jó ötlet… - kezdet bele Siwon, de Leeteuk szavába vágott.

-          Siwon boldog születésnapot és neked HaeShin. – mondta Leeteuk mint egy apa, aki a gyerekeihez szól. – Eunhyuk utólag is Isten éltesen. – mosolygott kedvesen a megszólítottakra.

Leader (B1A4 - JinYoung)

Amikor meglátott az út túl oldalán egy mosoly futott végig az arcán. Párpillanatig még nézet, majd jobban arcába húzta a kapucniját. Velem párhuzamosan sétált. Mindketten tudtuk, hogy hova megy a másik, hisz ez egy titkos kapcsolat. Nem érinthettem meg nyilvánosan nem is nézhetek rá. Ő sem tehet ugyan ezt velem. Hiába viselt álcát felismertem mozdulatait, járását.

Amikor először egymásba botlottunk nem igazán figyeltem fel rá, hisz elestem az úton az Ő jóvoltából. Belém rohant én pedig hatalmasat csúsztam a földön. Persze nem hagyott cserben, sőt sokkal jobban megijedt mind én. Azonnal orvoshoz kísért. Velem volt addig, amíg haza nem engedtek. Itt kezdődött el a kapcsolatunk egy évvel ezelőtt. Akkoriban rendszeresen találkoztunk. Aztán ahogy kezdett hírneve lenni, mint énekes a találkozások száma is csökkent.

Utoljára a három hete találkoztunk. Már vágytam arra, hogy lássam. Minden egyes randink elég felfűtöttre sikerült az utóbbi időben.

Lekanyarodtam balra. Ő pedig megállt a zebránál. Éreztem, ahogy nézi a hátam. Szinte át döfött tekintetével. Megborzongtam, de egyben elöntött a forróság is, ahogy arra gondoltam, hogy hamarosan hozzám ér.

Egy elhagyatott környékre tévedtem. Még nem ért utol, de ez nem is volt célja. Mindig én vagyok az első. Beléptem a régi épületbe és elkezdtem róni a lépcsőket felfele.

Eszembe jutott, hogy viselkedik a TV képernyőn és koncerteken. Mindig elborzadva tapasztalom, hogy mennyire nem önmaga. A B1A4 nevű banda vezetője JinYoung egy megátalkodott rossz fiú. A herceg image, amit mutat csak a látszat. Én elég jól ismerem, hogy tudjam egy fejrándítás mit jelent nála. Ha egy lány autogramot kér tőle és Young egy pillanatra félrepillant, az azt jelenti, hogy unatkozik. Vagy épp teljesen másra vágyik valamire, amit állítása szerint tőlem kap meg. Sokszor kételkedek szavaiban, hisz nem hallottam még a „szeretlek” szót a szájából egyszer sem, de mindentől eltekintve Ő a legfontosabb személy az életemben.

Megálltam, egy régi ajtó előtt. Elővettem a kulcsom és kinyitottam az ajtót, majd beléptem az ultra modern belsőtérrel felszerelt lakásba. Kívül egy kopott láda az épület, de belülről egy kincses barlang.

Az ajtó melletti falnak támasztottam a hátam. Hallottam, hogy lent kinyílik az ajtó. Itt van. Öt perc, míg felér, de most hallom, hogy fut. Kettesével vagy hármasával szedi a lépcsőfokokat. A szívem erősen kezdet dobogni a helyén.

Az ajtóban megállt. Szaporán veszi a levegőt. Látom lelki szemeim előtt, hogy a kilincsre teszi a kezét.

Benyit és belép az ajtón, mint aki csak haza jött. Becsukja maga mögött. Igen Ő haza jött hozzám.

Egy pillanatra meglepődik, hogy nem lát a szokott helyemen, a kanapán. Nyel egyet, aggodalom fut végig az arcán, de aztán periférikus látásának köszönhetően észreveszi, hogy csak pár méterre állok tőle.

Rám nézz. Nem szól semmit, mért is tenné?

Látom, mindent látok, nem kell beszélnie. Keze megremeg, alig láthatóan megnyalja ajkait. Látom a bizonyítékát annak, hogy futott idáig. Verejtékcseppek a homlokán.

Váratlanul ajkai gonosz vigyorra húzódnak. Igen JinYoung megérkezett. Legszívesebben tekergetném ilyenkor a szemem, de soha nem tudom levenni róla tekintetem, amikor ilyen. Izgalom fut, végig rajtam ezért megmozdultam.

JinYoung is nagyon jól tud olvasni a testi jeleimből.

-          Már el is felejtettem a kéjenc fejedet. – mondtam flegmán és ellöktem magam a faltól a kanapé felé vettem az irányt. Csendesen követett.

Nem vagyok szent ember én sem. Mindig flegma vagyok vele az első pár percben, de tudja jól, hogy azért csinálom, mert nem szeretem, hogy elveszi az közösen töltött időnket a munkája. Mindig én alkalmazkodom, mert én vagyok a titkos barátnő. Ha szabadnapja van, először haza megy a szülőkhöz és csak utána este találkozunk, ahogy persze most is.

Nem engedte, hogy eljussak a kanapéig. Megragadta a csuklóm és maga felé fordított. Szabad kezével elkapta a derekam és magához húzott. Csípőcsontom nekiütközött az övének. Úgy nézet szememben, mint aki menten fel fal. Csuklom ajkaihoz emelt és apró csókokat ejtet rá, mint aki bocsánatot kér. Szemével zavartalanul bámult az enyémeket.

-          Ne legyél morcos Hercegnőm. – súgta és puha orrát gyengéden végig húzta csuklómtól egészen a nyakamig. Amikor a nyakamhoz ért lehunyta szemeit és mélyen magába szívta az illatom. Kirázott a hideg. Sokszor csinálja ezt. – Hiányoztál. – mondta kicsit rekedtes hangon. Ajkaival hozzáért bőrömhöz, de csak úgy, mint aki ízlelget. Nyelve is néha érintette a bőröm.

Szívem dübörgött a mellkasomban. Gerincem el akart olvadni az érzéki érintésekre. Testem forrót belülről.

Engedtem, hogy vezessen így hátam, hamar találkozott a hideg fallal. Már szaporán vettem a levegőt. Ő viszont nagyon nyugodt volt. Soha nem kapkodott el semmit.

Ajkai még nem jutottak el az ajkaimra. Amíg nyakam kényeztette szájával, kezei sem tétlenkedtek. Nem kellett két perc és kibújtatott toppomból és szoknyámból. Már csak fehérneműben voltam előtte. Abba hagyta a kényeztetést és hátrébb lépett. – Olyan vagy számomra, mind az édesség Soo. – szólított nevemen. – És három hete nem ettem édességet. – nyelt egy nagyot és vágyakozva nézet rám.

Újból hozzám bújt, majd mielőtt bármit is csinálhattam volna fenekem alá nyúlt és felvett az ölébe, mint egy kis gyereket. Épp, hogy volt időm bele kapaszkodni a vállába.

Felnevettem, és arcom nyakába temettem. Most rajtam volt a sor, hogy magamba szívjam édeskés illatát. Gyomrom görcsbe rándult.

Lábam-átkulcsoltam a derekán. Elindult velem a háló felé. Útközben párszor meg kellett állnia, mert nem bírta ki, hogy meg ne csókoljon valahol a testemen.

Hamar eljutottunk a végállomáshoz. Hátat fordított az ágynak és leült én továbbra is az ölében pihentem. Ajkaimmal apró érzéki csókokat hintettem nyakára. Mivel már nem voltam veszélyeztetve a leeséstől, elengedtem vállát és lecsúsztattam az oldalán a kezem, majd a pólója alá bújtattam és lehámoztam róla felesleges ruhadarabot.

Ahogy bőréhez értem halkan felnyögött. Imádtam ezt a hangot, ez bizonyította számomra, hogy nem csak Ő a főnök. Kezemet mellkasára tettem és kényszerítettem, hogy hátra dőljön. Készséggel engedelmeskedett. Felsőtestének látványa az őrületbe tudott kergetni. Megérintettem a hasán gondosan kialakított kockáit. Ajkai szétnyíltak, de nem adott ki hangot. Szemei csukva voltak.

Ó igen, te az enyém vagy. Én pedig a tied. Tudta mire készülők, és ahogy feljebb csúszott a kezem már megjelent az ördögi vigyor is az arcán.

Öt pont. Öt pont a testén, amivel meg lehet bolondítani. Az első pont a nyakszirt. Itt kezdődik minden, ami ahhoz kell, hogy JinYoung kezes bárány legyen. Apró csókokkal bókoltam neki, majd amikor bele túrt hajamba a második pontra vezettem ajkaim. A kulcscsont. Általában nem szoktam egymás után játszani érzékeny területeivel, de most kedvet kaptam rá, hogy az őrületbe kergessem mind az öttel.

Ahogy reagált az érintésemre, úgy kezdtem én is egyre jobban izgalomba jönni. Olyan nem volt még, hogy az Ő élvezete ennyire hatással legyen rám is. Tényleg sok nekünk az a három hét távolság.

Hiába próbálta uralkodni magán. Hatalmasat nyögött, amikor nyelvemmel, hozzáértem mellbimbójához. Harmadik érzékeny pont.

-          Ezt nem így terveztem, Soo. – mellkasa hullámzott, mint aki alig kap levegőt. Apró csókot leheltem az érzékeny területre, majd felnéztem arcára. Szemei lehunyva voltak. Ajkai nyitva voltak és remegtek. Elvigyorodtam.

-          Milyen érzés, amikor nem te vagy a főnök? – érdeklődtem gonosz vigyorral.

Kinyitotta a szemét. Tekintetünk találkozott. – Hagyom, hogy érvényesülj. – mondta szórakozottan, majd pimaszul vállat rándított.

-          Hm…? Legyen… akkor megpróbálok érvényesülni. – vontam én is vállat. Körmeimmel óvatosan végig szántottam az oldalát. Visszatartotta a lélegzetét. Ellen áll.

Felnevettem. Mivel éreztem, hogy minden porcikája pattanásig feszült. Nyelvemmel újra megérintettem a harmadik gyenge pontját. Elég jól tűrte. Jöjjön a negyedik!

Ahogy haladtam lefele apró csókokkal halmoztam el. Hasa meg-megremegett érintésemre. Ajkam hozzáért csípőcsontjához. Eddig tartott neki a némaság. Felnyögött. Ha, hiszitek, ha nem ez volt a második legérzékenyebb pontja. Az-az a négyes pont.

Az ötöset pedig talán nem kell bemutatnom, mindenki nagyon jól tudja, hogy mi a férfiak leges legérzékenyebb pontja.

Még rajta volt a farmerja így nem fértem hozzá, de ruhán keresztül és hatást keltettem ötödik pontján. Kezem ágyékán pihentettem.

Általában a csókolózást JinYoung kezdeményezte kettőnk között, ezért nekem soha nem járt el a szám és ehhez Ő is hozzá volt szokva. Most viszont úgy éreztem, ha már az eddigi megszokott dolgokat felrúgtam, akkor ez sem kivétel.

Fölé hajoltam és lenéztem rá. Szemeit összeszorította és arra pontra koncentrált, amit kezemmel simogattam. Nem vette észre milyen közel vagyok hozzá valójában.

Megcsókoltam. Szemei felpattantak és belenyögött az ajkaimba. Majdnem összecsuklott szabad kezem, ami tartott, hogy rá ne essek. Gyomrom és alhasam egyszer rándult össze.

Le kellett hunynom a szemem, hogy feldolgozzam a teljesen új érzést.

Túl sokáig tartott. JinYoung megragadta derekam és egy határozott mozdulattal megmutatta, hogyan kell egy lányt szakszerűen elhelyezni az ágyon.

-          Meg akarsz ölni…? – kérdezte szórakozottan. – Ha így folytatod, megőrülök tőled... – fölém tornyosult, úgy nézet le rám, mint egy éhes hiéna áldozatára.

Bele harapott alsó ajkaimba, majd bele kezedet jól megtervezett módszerébe. Ajkaival úgy falt a bőröm, mintha a túlélés eledele lennék. Olyan hévvel csókolgatta bőröm, hogy biztosra vettem, hogy holnapra nyoma lesz, de nem érdekelt.

Hasamtól ajkaimig fel-le liftezett. Lehelet a csiklandozta a bőröm.

Aztán hirtelen ő is egy szokatlan dolgot tett. Megérintett oda lent. Általában eljátszadozott egy kicsit, mielőtt, komolyabban bele merül a kényeztetésembe. – Oh… nem csak én vagyok toppon. – súgta a fülembe érzékien.

Nyeltem egy nagyot. Pontosan tudtam mire gondol, hisz szinte égtem oda lent.

Farmere, bokszerje és az én maradék ruhám is a földön landolt. Nem volt köztünk semmilyen zavaró tényező. Lábam közé térdelt és lenézet rám. Zavartan elfordítottam tekintetem róla. Nem szerettem, ha ennyire fürkész. Nagyon zavarba tudott hozni.

-          Nem értem, mért jössz még mindig zavarba… – előre hajolt, felnéztem rá. Tekintete kedves volt és szelíd. - … hisz  gyönyörű vagy. – súgta az ajkaimba, majd érzékien megcsókolt és óvatosan belém csúszott. Bele nyögtem a csókba, de nem zavarta a folytatásban.

Amikor már teljesen bennem volt kezét hátam alá csúsztatta és szorosan ölelt magához én ugyan így tettem. Belevájtam a körmeimet a vállába, mert tudtam, hogy ha ezt teszem, mindig erősebben szorítja hozzám a csípőjét.

Megsimogatta az oldalamat, amibe jólesően beleborzongtam. Megcsókolta a mellem közötti részt, az arca enyhén súrolta a melleimet. Ismét a vállába vájtam a körmöm, mire a csípője előrelendült, hangosan felnyögtem. Éreztem, ahogy elvigyorodik. Ajkai hozzá értek melleimhez. Bőröm éget ajkai alatt, hozzányomtam az altestemet.

-          Egy kicsit türelmetlen vagy, nem gondolod? – mondta a szórakozottan. Én válaszul csak egy bosszús nyögésre voltam képes, mert lassított tempóján.

Vigyorogva felnézett melleim közül.

Elengedtem hátát és szétterültem az ágyon. Erre eltűnt a pimasz mosoly az arcáról. Amikor rám nézett, egy pillanatra megdermedt a döbbenettől. Kérdőn nézet rám.

-          Akarlak… - súgtam és arcom tűz pirosra váltott. - … de te csak játszoool.  – a mondat végét nyögve mondtam, mert megmozdult benne.

-          Ahogy óhajtod Hercegnőm… - birtokba vette ajkaimat és egy erőset lökött csípőjével. Az egész testem belerázkódott az érzésbe, ami végig futott rajtom. Igen pontosan erre vágytam most, egy határozott JinYoung-ra.

Hirtelen jött gyors tempója után mire összetudtam magam szedni, én is feljebb biccentettem a csípőm. Válaszul belenyögött a számba, és a hang végigszaladt rajtam egészen a lábujjam hegyéig, ahogy az elején, amikor én csókoltam meg Őt. Tenyerébe fogta a mellem, az érzés pedig lekúszott egész az ágyékomig. A csípője köré kulcsoltam a lábam, és még mélyebbre húztam magamba. Egy pillanatra kizökkent a ritmusból, és a csókot is abba hagyta.

Kis idő múlva ismét mozogni kezdett bennem. Nagyon közel voltam, minden izmom megfeszült.

Még szorosabban kulcsoltam át a lábammal, és feljebb emeltem a fenekem. Olyan erőset lökött, hogy az egész testem elmozdult, és a gyönyör hirtelen robbant ki bennem. Elhomályosodott a látásom.

-          Erre vágytál…? – lihegte ajkaim fölött, de az ő részéről még korántsem volt vége.

Testrészeim ellazultak, már nem tudtam teljes bedobással belé kapaszkodni lábaimmal és kezeimmel.

Tüdőm levegő után kapkodott, de hiába, képtelen voltam annyit magamba szívni amennyire szükségem volt a higgadtsághoz.

JinYoung nem hagyta abba mozgást és nem is lassított, de számíthattam volna rá. Engem továbbra is a csúcson tartott. Ajkaimra tettem kezem, mert már nehezen viseltem feltörő nyögéseimet. Partnerem viszont megfogta csuklóm és leszorította a fejem fölé. – Az érzéki hangod az én élvezetem is szolgálja. – csókolta meg nyakam.

Amikor Ő is elment váratlanul ért, de lehet, azért mert telesen felborítottuk a megszokott együttlétünket.

Kezei, amik eddig tartották, hogy rám ne essen, most feladták a szolgálatot. Bár nem teljes erővel, de rám zuhant.

Mindketten lüktetünk oda lent. Nem akartam, hogy eltávolodjon tőlem, mert ő most teljesen az enyém. Így amikor kissé magához tért és ki akart csusszanni, nem engedtem. Nem ellenkezett csak elmosolyodott.

Remegtem, de bele túrtam barna hajába, és mint a kis gyerekeknek simogatni kezdtem. Lehunyt szemekkel szuszogott nyakamba.

-          Soo… - feltolta magát nagy nehezen és lenézet a szemeimbe. Én továbbra is haját piszkáltam és azt nézegettem.

-          Igen… - hangom nagyon halk volt, de olyan nagy volt a csend, hogy tisztán lehetett hallani.

-          Én igazán szeretlek téged… ugye tudod?

Levettem tekintettem hajáról és nagy szemekkel néztem az övébe. Most mondta ki először, hogy mit érez irántam. Szemeim megteltek könnyel. Kezeim melyek eddig haját birizgálták, most megérintették arcát. Összeszorítottam szemem, melyek alól könnycseppek gördültek le. – Ühm… tudom. – szívem vadul lüktetett.

Lehajolt és megcsókolt, hogy megpecsételje vallomását.