Édes szerencse? (12)

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!!!

Több fejezettel akartam érkezni, de sajnos a vizsgák se az ünnepek nem hagytak nekem kellő időt az írásra, de igyekszem behozni a lemaradást. :D :)

Előre is Boldog Új Évet Mindenkinek!! 

 És mindenki partizzon, ahogy a 12 Törpe is teszi!!! :) XD

12. fejezet: A düh

Ha hiszitek, ha nem Kai nagyon vagány ruhákat tud össze szedni álca gyanánt, ha több időm lett volna, fel-fel próbálgattam volna mindet, de sajnos az idő szorított. Így is megkaptam Kris-től hogy lassú vagyok. Suho meglepetésemre a védelmemre kelt és azt mondta, Kris sem épp a gyorsaságáról híres, ha öltözködik.

A hideg miatt felvettem egy vastag fekete harisnyát. Térdig érő fekete szoknyát. Hosszú ujjú pólót, rá egy szürke garbót. Találtam egy vagány sapkát és egy ’exo’ feliratú maszkot.

Kiléptem a szobából. Törpék rám néztek. Zavartan simogattam a nyakam és áldottam az eget, hogy felvettem a maszkot, más különben az éget arcomat bámulták volna. Habár tartottam attól is, hogy meggyullad az arcomon és elég.

Nem igazán értettem reakciójukat, de annak tudom elkönyvelni a bamba arcukat, hogy eddig csak Tao cuccaiban láttak. Más szóval egy fejet egy sátor pulcsiban.

-          Nincs cipőm… - mondtam halkan. Ezzel is megzavarva őket.

-          Kai…? – néztek az Arkangyalra, aki csak bufogott és elő húzott a semmiből egy magas sarkú.

-          Ez is a tied? – vigyorodott el DO. Most láttam először mosolyogni.

-          Nem!! – vágta rá rögtön. – A személyzettől kértem kölcsön.

Át adta nekem a magas sarkút. Meglepetésemre pont jó volt rám.

-          Oké … Indulhatunk… - intett kezével Kris.

-          Kris… könyörgöm… szerencsétlennek még kabátja sincs. – mondta Tao és a kezembe nyomott egy sötétszürke kabátot.

Amikor felvettem olyan érzésem volt mintha sztár lennék egyáltalán nem illett ez eddig megszokott öltözékeimhez. Csinos voltam benne. Pedig én ilyet nagyon ritkán mondok főleg magamra.

-          Indulhatunk? – érdeklődött Kris, de mindenki kiérezte a türelmetlenséget a hangjában.

-          Igen. – vágta a rá egyszerre mindenki.

A liftbe nem fértünk be mind a 13 hárman így kettéváltunk. Én az utolsó csapattal utaztam. Ez is érdekesen jött ki. Kris betessékelt elsőnek a liftbe, de csak egy csel volt. Amint a csapat rámenősebb fele betolongott utánam, Kris kirántott és felváltott. Én a csapat majdnem csendesebb felével utaztam. Suho-val, DO-val, Sehun-nal, Luhan-nal, Lay-jel és Beakhyun-nal.

-          ChanMin ne lepődj meg, de az aulában ott lesznek a munkatársaink. – mondta a Suho. – Nem kell velük törődnöd, majd azt mondjuk, hogy japánból jöttél.

-          Beszélek japánul. – feleltem zavartan. Meglepetten rám néztek.

-          Akkor mindent megoldottunk. – vigyorgott Lay rám.

-          Ami még fontos és óvatosnak kell lenned, hogy ne lássák az arcod a rajongók. – mondta Beakhyun. – Minden reggel, amikor indulunk, itt trónolnak az ajtóban, meg az ügynökség előtt. Szóval ez egy türelemjáték… lökdösni fognak meg ilyenek.

-          Nők? – kérdeztem csendesen.

-          Igen mind… - grimaszolt Luhan, mint aki már teljesen kiábrándul a másik nemből. Ha ez így van, akkor megértem szegényt.

-          Nem hiszem, hogy gondom lesz velük. – mosolyogtam. Úgy érezem a társaság ezen felével sokkal bátrabban tudok beszélni.  Jól néznek ki, aranyosak, de még sem imponálnak annyira, mint a másik hat.

A lift ajtó kinyílt. Bosszús törpék toporzékolta és Krist gyilkolták tekintetükkel, aki fel se vette a dolgot. Tao volt az egyetlen, aki csak mosolygott.

-          Noona..!! – Chanyeol vette észre először, hogy megérkeztünk.

Minden védő és titkos felszerelésem nálam volt, vagyis rajtam. Maszk, sapka, kabát.

Egy csapat idegen várta a 12 Törpét mármint az EXO-t. Menedzser, biztonsági őr, sminkes… stb… meg ami még kell a sztároknak. Rögtön kiszúrták, hogy nem vagyok odavalósi. Nem is tudom, hogy mért… ch… gondolatban csak grimaszolok. Talán mert úgy néztem ki Kai márkás cuccaiban, mint egy sztár, aki épp az arcát takarja, hogy fel ne ismerjék? Igen talán ez lehetett az oka.

-          Bemutatom az új öltöztetőt Japánból. – mutatott rám Suho.– Korea származású, de japánban született. Csak egy hetet lesz itt, mint gyakornok. A neve ChanMin. Egy kicsit ért csak Koreaiul.

Szerintem mindenki tisztában volt azzal, hogy ez kamu szöveg, de igyekeztem helytállni és megfelelni az elvárásoknak. - Yoroshiku ne. Watashi wa namae ChanMin desu. – uh jó régen használtam már a nyelvet. Meghajoltam.

Amikor megszólaltam, a Törpék kerekded szemekkel néztek rám. A munkatársak pedig már nem is törődtek velem.

-          Kint óvatosnak kell lenned. – súgta Tao a fülembe.

-          Nem kell félteni. – mondtam én is halkan. Tao elvigyorodott.  Szokásomhoz híven arcom lángra kapott bár ezt nem láthatta a maszk miatt. Megint csak bátrabban beszéltem a kelleténél… Úgy érzem ennek lesz még hátulütője.

Elindultunk kifele. Kisebb tüntetés volt odakint legalább is a hatalmas EXO-os transzparensek olyanok voltak, mint a tüntető táblák. Te jó isten, ezek normálisak ilyen hidegben itt szórakoznak, álldogálnak csak azért, hogy lássák a 12 Törpét? Na, ne már. Ez hülyeség. Nem akarom elhinni, hogy vannak ilyen emberek. Otthon is lehet fanolni és akkor nem kapnak tüdőgyulladást.

Na, jó ezt nem egészen tudom megérteni. Szorosan a fiúk mellett lépdeltem, de még így is kaptam néhány hatalmas lökéseket pár csitritől.. Plüss figurák repültek ide-oda… Már elértük a kisbuszt, amikor valamelyik lány áttört a biztonsági őrökön és elkapta a sereghajtó Tao-t.

Valamit nagyon kiabált neki, de Tao csak kedvesen beszélt hozzá, hogy nyugodjon meg….meg ilyenek, de a lány teljesen megőrült és ráncigálni kezdte az Őrangyalomat. Nem akartam feltűnést kelteni, de elöntött az agyam méreg, amikor láttam, hogy Tao nem tud mit csinálni pedig egy mozdulattal simán leüthette volna a csajt, de nem tehette meg, ahogy BeakHyun mondta „… ez egy türelemjáték”… na, de én nem vagyok türelmes ember főleg akkor, ha olyat bántanak akit kedvelek.

 Egy csitri nem fog megfélemlíteni, mint az a három férfi. Amúgy sem tartozom ide, sőt senki nem tudja, ki vagyok még csak papírjaim sincsenek.

Pár srác már beszállt az autóba… épp Suho próbálta gyengéd szavakkal meggyőzni a lányt, amikor oda értem. A lány nem kedvelhette Suhot, mert kezelt emelt rá, de mielőtt megüthette volna a drága vezért megfogtam a kezét és hátra csavartam.

A lány 18 éves lehetett. Nem hiszem, hogy valaha is járt testnevelés órára. Molett alkata volt. Fél fejjel magasabb voltam nála a magas sarkú még dobott rajtam pár centit. Amint jobban megszorítottam a karját elengedte Tao-t. Áldom az eget, hogy jártam önvédelmi órára. Hiába próbált szabadulni erősen tartottam.

Tao teljesen leblokkolt… ó bocsánat pontosítanom kell. Aki látta jelenetet elnémult.

A lány füléhez hajoltam és japánul bele súgtam. – A Következő alkalommal meg foglak ölni. – hangom legalább annyira félelmetes volt, mint egy yakuzáé vagy egy horror filmben a gyilkosnak. Ez is volt a célom. Tudtam jól, hogy nem érti, de így voltam hatásos. Gyomromban pillangók szálldostak olyan büszke voltam magamra.

A lány rémülten nézet rám, hogy beazonosítsa ki is vagyok, de a maszknak hála képtelen volt. Elengedtem. Rémülten hátrált még el is eset.

Elégedetten tapasztaltam, hogy senki nem tolakodik már a fiúkhoz.

Beszálltunk a kisbuszba. Mindenki némán bámult rám.

Nyeltem egyet és levettem a maszkom. – Bocsánat. – bűnbánóan néztem rájuk, majd a padlót. – Csak bosszantott, hogy nem tesztek ellenük semmit… mérges lett… engem nem ismernek, így gondoltam közbe avatkozok.

-          ChanMin… - Suho hangja olyan komoly volt, hogy kirázott a hideg. Behúztam a nyakam. Most jön a lecseszés… gondolom…

Holiday (10)

10. fejezet: Véletlen

Vasárnap reggel.

KyuHyun rápillantott alvó szoba társára. SungMin békésen pihent gondja nem volt semmire.

Bezzeg a SuJu legkisebb tagja magára vette a feladatok nagy részét. Két oka volt rá, hogy meg szervezze Siwon születésnapi buliját. Az egyik Leeteuk volt.

Miután Leader bejelentette a nyaralást egy héttel ezelőtt, félre hívta a fiatal fiút, hogy a csapatnak idiótábbik felére ügyeljen, és rendezze el vasárnapra Siwon születésnapját. KyuHyun ellenkezett, de Angyali Vezetője érvei magukért beszéltek.

„ - Kyu… Most gondolj bele? Kérlek? – a konyhában csak ketten voltak. – Eun, DongHae… idióta, Hyukie pedig nagy elhatározásra jutott úgy vettem észre. Wook fintorog minden egyes feladaton, amit kiszabok rá és nem is úgy csinálja meg, ahogy akarom. – tette a Vezető a kezét Kyu vállár. – Csak te maradtál.

- És SungMin? – kérdezett vissza az ifjú.

LeeTeuk sóhajtott. – SungMin igen ő jó lenne, ha nem felejtene el sok mindent… Yesung meg képes napokat át aludni... a többiek pedig velem lesznek vasárnapig. – az Angyali Vezető kedvesen nézet az ifjúra. – KyuHyun…”

KyuHyun autóba ült és mielőtt elindulhatott átvette terveinek nagyobb lépéseit. – Haza hozom LeeTeukot és a többieket a kis busszal.  – bólintott. – Délután öt órakor EunHyuk-kel és Siwon-nal elmegyünk vásárolni. Eun elintézi a tortát. Siwon bevásárol én pedig elmegyek HaeShin-ért a reptérre. Az hosszú út miatt pont estére érünk haza. Addig LeeTeuk elkészül a díszítéssel. – csapott a kormányra és beindította az autót.

***

A két lány leszállt a repülőről.

-          Nem hiszem el, hogy lecsúsztunk róla! – bosszankodott japánul a fiatal koreai lány bele borzolt hosszú barna hajába, majd a mellette lévő szeppent japán származású lányra nézet. Tovább panaszkodott neki. – Ha az menedzser nem húzza az időnket és az elején elmondja hova kell jönni és nem kell megfenyegetnem, akkor a fiúkkal jövünk egy gépen és meg is találjuk a nyaralót. Ááá. – felkapta sporttáskáját és átlendítette a vállán. – Noriko?

-          Igen! – kapta fel fejét a kérdezett.

-          Nyugi nem esz meg senki. – vigyorgott ChanMin. – Mennyi az idő? – kérdezte és épp indult volna amikor neki ütközött valakinek.

-          Bocsánat. – hallotta a koreai nő hangot.

-          Semmi gond. – felelte ChanMin szintén koreaiul. – Nem történt semmi. – ránézet az idegenre. Szőke haja rövid fazonra volt vágva. Tekintette határozottságot tükrözött. Két nagy bőrönd is volt nála és ez volt az oka, hogy ChanMin-nek ütközött. – Nem sok ez egy kicsit? – érdeklődött a modell.

-          Csak ki kell jutnom vele. Kint már várnak. – mosolygott.

-          Akkor segítek. – mosolygott ChanMin és elvette az egyik bőröndöt.

-          De…

ChanMin nem is zavartatta magát csak Norikonak bólintott, hogy indulhatnak.

-          Öhm…  - próbálkozott beszélgetéssel a rövid hajú.

-          A nevem ChanMin ő pedig Noriko. – mutatott a mellette sétálóra.

Noriko sejthette mért is hangzott el a neve. – Yoroshiku ne. (Örvendek) – nézet a rövid hajúra kicsi pírrel az arcán.

-          Az én nevem HaeShin. – mutatkozott be a színész. – Ti is nyaralni jöttetek? – kérdezte.

ChanMin felkuncogott. – Igen valami olyasmi. Meglepetés vagyok a bátyám születésnapjára. - villant meg a modell szeme nem túl biztatóan. HaeShint kirázta a hideg.

Kiértek az épület elé. Azonnal észrevették az integető fiatal srácot a kisbusz mellett. Arra vették az irányt.

-          KyuHyun! – ragyogott fel a HaeShin szeme.

A fiatal fiú már messziről rázta fejét, hogy ne ragadtassa el magát. Hae hamar kapcsolt és arca is át változott olvashatatlanná.

ChanMin figyelmét sem kerülte le a dolog. – „Hoho… tiltott szerelem!” – nevetett fel magában.

-          Segítetek a csomaggal. – válaszolt HaeShin azonnal amikor oda értek és Kyu kérdően nézet rá – ChanMin csak tedd le. Köszönöm a segítséget. – felelte a rövid hajú. – Esetleg elvigyünk titeket fél úton.

-          Nem köszi. – rázta meg a fejét a lány. – Taxizunk. – mutatott egy autóra.

A beszélgetést a fiú telefonja zavarta meg. Felvette. – Igen? Ühm… - bólintott. – Oké oké… mondtam, hogy mindjárt megyek. – mondta fiú és fél kézzel be tette a csomagokat a kis buszba. – Rendben mond meg Siwon-nak, hogy öt perc és ott vagyok addig igyon meg egy kávét. Vagy egyen jég kását hátha lehűl az agya. – Kyu letette a telefont.

Noriko felkapta az ismerős név hallatán a fejét és rémülten tekintett ChanMinre. Az említett arcán furcsa mosoly suhant át. A japán lány nagyon jól ismerete ezt a mosolyt és mindig csak a bajt hozta rájuk. – „Ennek nem lesz jó vége.” – gondolta magában és felkészült arra, hogy tényleg vadidegenek között kell töltenie szabadságát.

-          Mi jobb lesz a ha megyünk. – búcsúzott ChanMin, Noriko meglepetésére. – Sziasztok!

Noriko meglepődött. – „Nem hallotta, hogy a srác Siwont mondott?” – zavartan követte barátnőjét, de hátra fordult. – By by…

-          Sziasztok! – köszönt HaeShin és KyuHyun egyszerre.

A két modell beszállt egy taxiba. Noriko azonnal megszólalt, csak úgy hadarta a japán szavakat. – Siwon… a srác csapattársa. – mutatott előre a kis buszra. – Mért nem fogadtad el, hogy velük mennyünk?

ChanMin elővette a pénztárcáját és kutatni kezdett benne úgy válaszolt. – Ha kis buszban leszünk amikor Siwon beszáll az elég ciki helyzet és kirak minket. Soha nem jövünk rá hol a nyaraló. – mondta szintén japánul, majd utolsó mondatát koreaiul mondta a sofőrnek. – Kérem, kövesse azt a kis buszt!

 (ChanMin)