Summer I. First kiss (SHINee - Taemin)

A nyár a szabadságról, a melegről, a haverokról, és a bulikról szól, addig, amíg nem leszel te is dolgozó ember. Persze vannak olyan napok, amikor egy dolgozó ember is szabadságra mehet, vagy éppen csak pihenhet pár napot a nyári hőségben.

Olyan harmincöt fok lehet. A nap úgy éget, mintha grillsütőben lennék. Csak az árnyékban lehet tisztességesen kibírni ezt a fullasztó meleget.

Nagyot sóhajtottam a kanapén, amin már egy órája fekszek teljesen lehetetlen, szinte már haldokló pózban. A nyelvem már lógott, mint a kutyáknak. Nyögtem egy nagyot és balra pillantottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki verejtékébe fog bele fulladni. Pár méterre a fotelben ülő ismerősöm hasonló állapotban volt, mint én azzal a különbséggel, hogy Ő próbált tenni a meleg ellen. Legyezte magát egy újság papírral, amatőr módszer, de a célnak megfelelt. Sötétbarna hajába bele-bele túrt, hogy ne ragadjon a homlokára.

Jobbra tekintettem a másik kanapéra. Két szőke üldögélt olyan ártatlanul, mint talán még soha életükben. Megértem nyugodtságukat, hisz ha csak egy mozdulatot is tesz az ember ebben a forróságban, legalább egy deci folyadékot veszít, ha nem többet.

-          Hol a fenébe van már ilyen sokáig, csak meg kell kérdezni, hogy lemehetünk e a strandra… - szólalt meg a hozzám közelebb ülő szőke. Megborzongtam, de nem a hidegtől, hanem a melegtől, ha ilyen egyáltalán lehetséges. – Jinki… gyere már! – ordított fel szenvedően, majd előre dőlt belemarkolt az asztalon lévő gyümölcsös jégkockás tálba és egy hideg alma szeletet tuszkolt a szájába. Közben a kezében maradt jégkockát nézegette. Oldalra pillantotta a mellette ülőre, aki éppen pihentette szemeit. Fedetlen mellkasa csábítóan hatott a jégkockának, mert azonnal ott kötött ki rajta, persze kicsi segítséggel.

A molesztált olyan magas hangon adta tudtunkra, hogy nem volt ínyéra a csíny, hogy kis híján megsüketültem. – JongHyun te állat!! Tudod, milyen hideg?! – visított a másikra.

-          Kibum ilyen melegben meg sem kellett volna érezned. – nevette fel a szidalmazott.

Nyögtem és fordultam egyet a kanapén, majd találkozott a tekintettem a legyezgetővel, aki gyengéden megsuhintatott a célszerszámát felém, amitől fél másodpercig azt hihette a bőröm, hogy hűlt a levegő. – Minho azt többször is csinálhatnád. – vigyorogtam rá jótevőmre.

Minho nyújtózkodott egy nagyot, majd lenyúlt fotel mellé és felvette egy törölközőt. – Tessék Haldokló! – mondta és felém dobta a törölközőt, melynek hűvös érintése volt.

-          Isten király vagy! – hálálkodtam, majd mellkasomra terítettem a hűvös ruhát. – Tényleg haldoklani fogok, ha még holnap is dolgoznunk kell ilyen kánikulámban. – buktak ki belőlem a panaszos szavak.

Halottam, hogy a hátam mögött csukódik az ajtó, majd léptek közelednek a társaságunk felé. – Jinki végre! – Kibum hangja rimánkodó volt, ahogy meglátta hőn szeretett vezérünket. Persze csak akkor szerette, ha jó hírekkel tért vissza.

Onew végig nézett a társaságon, kigombolta ingjét, majd nagy huppanással mellettem landolt a kanapén. Vett egy nagy levegőt, majd csendesen kifújta.

-          Kibököd végre? – kérdezte Ommá türelmetlenül. Ránéztem, de igazából nem is figyelt drága vezetőnkre, csak játszott azzal a jég darabbal amit JongHyun dobott a mellkasára.  Hagyta, hogy elolvadjon és végig folyjon felsőtestén. Érzéki volt az már biztos. Egy Key rajongó már pusztán a látványtól is orgazmust kapott volna. A gondolat mosolyt csalt az arcomra.

-          Mi olyan vicces Minnie? – kérdezte Ommá bosszúsan, amikor találkozott a tekintetünk.

-          Ne hívj így! Olyan lekicsinylő! – mondtam és szerintem igazam is volt.

JongHyu-t nem igazán izgatták a gondjaink, így rögtön Onew-hoz fordult. – Mint mondtak? Strandolhatunk ma?

Jinki szomorúan nézett ránk. – Van egy rossz hírem… - megrázta a fejét fájó lassúsággal, mely be kell, hogy valljam idegesítő volt, már csak azért is, mert húzta a vallomást. – Az a helyzet, hogy csak holnaptól kaptunk egy hetes szabadságot. Ma még nem hagyhatjuk el a szállodát.

-          Ez egy igazán rossz hír. – vigyorgott Minho, majd Onew-ról rám nézett, majd JongHyura, végül Key-re. – Holnap strandolás fiúk. – mosolygott kajánul.

-          Víz, jégkrém… és… - kezdett bele JongHyun, de egyszerre fejeztük be.

-          Bikinis csajok! – összenevettünk.

Őszintén annyira nem érdekeltek a csajok csak, hogy lehűtsem magam végre a tenger hűs vizében, de nem utasítom el annak lehetőségét sem, hogy megnézzek pár női testrészt. Ez férfiúi kötelességeim egyikéi közé tartozik. Nyeltem egy nagyot a gondolatra.

-          Oh, drága a kicsi Maknae-énk, ideje lenne beiktatni egy első csókot ebben a kis nyári szünetünkbe. Nem gondolod? – mondta Omma vigyorral az arcán.

-          Nem fogok smárolni veled, ha erre célzol? – grimaszoltam, de zavarba hozott. Igaza volt még nem csókolóztam. A SHINee tagok közül már mindenkinek volt valakije. Én kakukktojás voltam e téren.

-          Ugyan Minnie tudod, hogy értem. – öltötte ki a nyelvét Key játékosan. – De fel is áldozhatom magam a szentcél érdekében. – gondolkodott el látványosan saját ötletén. – Eddig jó visszajelzéseim voltak.

-          Kösz nem! Ezért ne áldozd fel magad, nem éri meg. – mentem bele a játékába és leintettem kezemmel ötletét. – Megoldom, de nem akarom sürgetni a dolgot, ha nem gond?

-          Istenem, de kis cuki vagy! – tett rá még egy lapáttal, mézes mázas hangon Ommá.

Többiek jól múlattak Key ferdehajlamáról szóló előadásán. Jó!! Szerintem is vicces volt csak most nem tudtam teljesen rá koncentrálni. Szöget ütött a fejemben ez az „Első csók” kérdés és egy kicsit piszkálta a csőröm, mert mi tagadás férfi vagyok és én is ki akarom próbálni.

-          Key ne piszkáld Taemin-t… - mondta Minho. Ő legalább nem ugrat soha.

-          Csak azt akarom, amit minden anya. – felelte egy drámai mutogatással. – Hogy a fiam férfivá érjen. – már majdnem könnyeket ejtett.

-          Ezt inkább az apák várják. – rázta meg a fejét Onew egy vigyor mellett.

Mi tagadás elemében volt mindenki. Hát nem is meglepő, holnaptól teljes egy hétig szabadok vagyunk.

-          Hyung? – néztem Onew-ra. – Tényleg nem mehetünk ma ki? – érdeklődtem némi bosszúsággal a hangomban.

Rám nézett és mind egy kis gyereknek összeborzolta világos barna hajam. – A szálloda udvar még megengedett hely. – mosolygott.

Bólintottam.

***

Besötétedett és sokkal hűvösebb is lett a levegő, mint délután. Felfrissültem. A szálloda kertjében sétálok egy Welsh Corgi fajtájú kutyával. Úgy félórája csapódott mellém és úgy gondolta én vagyok a legmegfelelőbb társaság számára. Az első öt percben még morgott rám. Az volt találkozásunk sorsdöntő öt perce. Azóta mindenhova követ. Azt hiszem komolyra fog fordulni a dolog, ha eltelik még egy fél óra. Szemei tengerkékek voltak, bundája kész talány. Olyan színkombináció, amit nehezen tudnék elmagyarázni, főleg, hogy nem értek a kutyákhoz.

Sóhajtottam és leültem egy sötétbe burkolódzó padba. Kékszem felugrott mellém és fejét a lábamra fektette. Elkezdtem simogatni.

Olyan csendes volt minden, hogy ha akartam sem tudtam, volna nem meghallani a kiabálást, ami alig harminc méterről szólt tőlem.

-          Moon merre vagy! – aggódó női hang volt. – Még mindig meg vagy sértődve? Azaz uszkár nem neked való! Gyere elő! – hallatszott a kedves noszogató hang egyre közelebbről.

Lenéztem Kékszemre. Fejét a hangirányába fordította. Tekintete izgatottá vált. – Moon? – súgtam halkan mire a kutya értelmes tekintettel rám nézett. – Egy uszkárral akartál kavarni? – kérdeztem, mint aki régi cimborája a kutyának. Rám morgott. – Uszkárok beképzeltek. – adtam neki tanácsot.

Aztán váratlanul a női hang pár méterről szólalt meg.

-          Moon! – félelem csengett a hangjában és igaza is volt, mert erre már nem világítottak el a kerti lámpák.

Felálltam ölemben a kutyával és megkerültem a padot eltakaró bokrot. – Azt hiszem, őt keresed. – feleltem csendes, hogy ne hozzam rá a frászt. Hát mi tagadás nem sikerült. Rémülten bámult rám. Haja sötét barna volt és úgy derekáig ért. Sovány modell alkatú. Arca csodaszép. Idegesen nyeltem. – Tessék. – nyújtottam felé az ebet.

-          Moon! – azonnal eltűnt a félelem szeméből és már csak a kutyát látta, nem is nézet rám, de nem is zavart hisz elégé zavarban voltam így is. – Te átok fajzat! Tudod, mennyire aggódtam? – bosszankodott és szeretetteljesen beleborzolt a kutya szőrébe. - Köszönöm, hogy meg találtad! – hálálkodott és felnézet rám. Meglepődött. Vagy azért mert tudta ki vagyok vagy azért mert, az előbb még félelmetesebb voltam, bár az utóbit kétlem. – Ne haragudj, de az előbb nagyon rémisztő voltál, ahogy kiléptél. – nem tudja, ki vagyok? Ilyet is csak egyszer él meg az ember fia.

-          Semmi gond. – vontam vállat. – Szóval Moon-nak hívják. - simogattam meg a fejét Kékszemnek, aki úgy látszik elég jól érezte magát gazdája karjaiba.

-          Igen és elég önfejű. – zavarban volt egy kicsit. Remegett a hangja, ahogy beszélt.

-          Az uszkár tényleg nem az ő esete. – mosolyogtam kedvesen.

-          Hallottad? – arcába szökött a vér legalább is, amit a kevés fénytől láttam az-az, hogy sötétebb lett az arc színe.

-          Igen. Aranyos volt. – bókoltam, de azt hiszem nem kellett volna, mert már fel se nézet rám, csak tovább vörösödött az arca.

A szívem hatalmasat dobbant, ahogy néztem zavart arcát. Vágyat éreztem, hogy lássam a szemeit. Így gondolkodás nélkül érintettem meg állát és emeltem fel fejét, hogy rám nézzen. Csillogtak a szemei, mint a gyémánt. Nyeltem egy nagyot és rápillantottam ajkaira. Aztán a többi jött magától. Ajkaimat az övéhez érintettem, de hamar tudatomra ébredtem és idegesen elrántottam a fejem. – Ne haragudj! – mondtam hadarva és égő arccal arrébb léptem, majd egy pillantást vetettem arcára, ami teljesen le fagyot. Csak nézet nagy szemekkel előre. – Vigyáz magadra! Jó éjszakát. – azzal ott is hagytam.

Fogalmam sincs, hogy értem a szobámba, de az biztos, hogy nagy döbbenetet okozhattam a többieknek, mert dörömbölni kezdtek az ajtómon.

-          Taemin jól vagy?! – kérdezte Minho idegesen. – Úgy jöttél be, mint aki szellemet látott. – hát, ha még azt láttam volna.

Szívem vadul dübörgött a helyén mind valami rossz dob, amit egy gyerek üt tiszta erővel. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtóm.

Mind a négyen aggódva álltak az ajtóm előtt. – Megcsókoltam egy vadidegen lányt. – mondtam el a színtiszta igazságot.

Tátott szájjal álltak előttem.

Az ember azt hinné, hogy felháborodnak rajta, de nem a Shinee tagjai nem ilyenek. Egy emberként lelkesedtek fel a dolgon. Key az egekig magasztalt, de amikor megtudta, hogy csak egy szájra puszit vétettem a lány ellen. Szánalmasnak nevezet és azt mondta kitagad a családból. A többieket ez a kis apróság nem lombozta le.

-          A kicsi Taemin, majdnem felnőtt. – JongHyun áll könnyeket törölgetett a szeméről.

Onew és Minho csak mosolyogtak rajtam.

Éjfélig meséltek nekem saját élményeikről és első csókjaikról, míg Onew estét nem csapot. Egy kicsit csajos zsúrnak éreztem a dolgot, de mi már csak ilyenek vagyunk. Testvérek, akik mindent megosztanak a másikkal.

folyt. köv.