CNB 4.fejezet

Hétfőn nagyon korán keltem a munkám miatt. Nagyon jól aludtam és ennek oka szerintem MinHyuk volt. Tegnap olyan este nyolc körül távozott, de akkor is két telefonhívás után és az én unszolásomra.

Öt óra volt és kicsattantam az energiától. Még a munkahelyemre is negyed órával hamarabb értem be. Semmi izgalmas nem történt a munkahelyemen, ha azt le nem számítom, hogy meg kaptam a havi fizetésem végre. YEAH!!! Egy csóró lány ennek örül a legjobban. Persze ennek fele a rezsire megy sajnos, de be tudtam osztani a pénzem, úgy, hogy még maradjon is, amit eltudok, dugni magam elől ínséges időkre.

-          ChanMin… barátod van? – kérdezte munkatársam, amikor találkoztam vele az öltözőben. Ő váltott.

-          Nem. Mért? – értetlenkedtem.

-          Tegnap láttalak egy sráccal. Maszkot viselt. – mondta miközben elrakta ruháit.

-          Ismerősöm. Rég találkoztunk. Egy kicsit meg volt fázva. – füllentettem mosolyogva.

-          Áh értem. Volt forgalom, ma? – váltott témát.

-          Délelőtt mindig nagy a forgalom. – válaszoltam váll rándítva.

Hamar ott hagytam a boltot. Vágytam haza. Egy kicsit, álmos is voltam. De hát érthető korán keltem és félnapot csak álltam a pult mögött.

Mielőtt elindultam volna felfele bekopogtattam a házmesterhez és kifizettem neki, amit kellett. Mire észbe kaptam már vettem is le a cipőm, de meglepetten tapasztaltam, hogy egy idegen cipő is díszeleg az ajtó előtt. Szemem összeszűkült.

Nyugodtan beléptem a napaliba és farkas szemet néztem vendégemmel, aki Sang-sal karöltve elfoglalta az egész kanapét. Vigyorgott. Én viszont komolyan bámultam rá, nem tetszett, hogy engedély nélkül itt van.

-          Ugye nem veszed a szívedre, ha hívom a rendőrséget? – kérdeztem szigorúan. – Meglested tegnap a kódom? – érdeklődtem.

-          Ne csináld! – durcáskodott mind egy gyerek. – Én vagyok a meglepetés. – vigyorgott. – Lepődj meg!

Grimaszoltam egyet és a munkából, hozott kajával, megindultam a konyha felé. – Nem tetszik, hogy csak úgy bejöttél. – mondtam komolyan.

Felpattant és felém lépkedet, kicsit bohókásan, kicsit behízelkedően. – Haragszol? – kérdezte, amikor becsuktam a hűtő ajtót. Harminc centi volt köztünk.

-          Nem, nem haragszom. – mondtam. Hogy is tudnák ilyen gyerekre haragudni? – Mi járatban?

-          Látni akartalak? – őszinte tekintettel bámult rám. Félre kellett néznem, hogy bele ne piruljak.

-          Nem vagy egy kicsit rámenős? – érdeklődtem és felbontottam, egy csomag ropit és megkínáltam vele.

-          Köszi. – fogadta el. – igen, igen rámenős vagyok. – nézet bűnbánóan. Kicsit hasonlított Sangra. – Bocsi.

-          Ilyenkor nem dolgoztok a bandával? – érdeklődtem szórakozottan, feldobott a válasza. Leültem a kanapéra Sang már épp ebédjét fogyasztotta a konyhába.

-          Két hét szabi. Koncert után általában így van. – felelte.

-          Tegnap annyit beszélgetünk, hogy nem tudok mit kérdezni. – mondtam ránézve.

-          Akkor ne beszélgessünk. – mondta hírtelen és megérintette az arcom. Beleborzongtam. – Kínozhatlak? – kérdezte olyan szenvedéllyel mintha már kikötözött volna valahova.

-          Azt hiszem félre értettelek. – remeget meg a hangom.

Elvigyorodott. Kezét végig futatta arcomon. Óvatosan bele túrt hajamba. És tényleg kínzás volt az érintése. Nyeltem, ahogy közelebb hajolt hozzám. A tegnapihoz hasonló apró csókokat ejtett ajkaimra. És rájöttem, hogy a csóknak tényleg van előjátéka. Vártam, komolyan vártam mikor mélyíti el. Nem tette. Elhalmozta pici csókokkal arcom, szám szélét, orrom hegyét, homlokom. Észre se vettem, de már tarkómat a kanapé karfája nyomta, de nem zavart.

Keze még mindig a fejbőrömet masszírozta. Csókjai valami oknál fogva nem vándoroltak vissza ajkaimra, kicsit bosszantott, mert szerettem csókolózni és ajkaimat is ki kell elégíteni, néha. De nyakamnál játszott játéka nagyon is kárpótolt. Egészen kulcscsontomig haladt, majd vissza. Aztán amikor tudtam, hogy ajkaim jönnek abba hagyta a kényeztetést.

Kinyitottam az eddig lehunyva tartott szemeimet. Kajánmosollyal bámult le rám. – Tetszik a kínzásom? – kérdezte incselkedve.

-          Ha minden kínzás ilyen, akkor nem csodálom, hogy betiltották. – feleltem.

Átkaroltam a nyakát és lehúztam magamhoz. Ha ő nem mélyíti el a csókot, akkor majd én.

Már épp bele merültünk volna rendesen, amikor is morgásra lettünk figyelmesek. Ajkaink nem váltak szét úgy néztünk oldalra a zavaró egyénre.

Sangot még soha nem láttam ilyen dühösnek. Olyan mély hangon morgott, hogy én ijedtem meg. Úgy éreztem mintha valami rosszat tettem volna. Aztán amikor látta, hogy nem akarunk szét szakadni. Morogása mellé vicsorogni kezdet.

MinHyuk elvált ajkaimtól és felült. Sang gyanúsan követte tekintetével. Addig nem hagyta abba a morgást amíg nem volt köztünk legalább egy méter távolság.

Felnevettem. Sang erre már jobban érezte magát és csaholni és hízelegni kezdet nekem, soha nem csinált ilyet, csak ha akart valamit. – Féltékeny. - állapítottam meg.

-          Féltékeny? – bosszankodott. – Zárjuk be a fürdőbe. – Sang azonnal morogni kezdett.

-          Ebben a házban Ő a vezér hím! – mondtam és bele borzoltam kutyám bundájába. – Sajnálom. Ha akarsz tőlem valamit akkor azt Sanggal kell meg beszélned. –vigyorogtam.

***

MinHyuk haza utazott szüleihez vasárnapig nem is láttam. Hétfőn este úgy váltunk el, mint egy pár. Magyarul járunk. Volt egy kis hiányérzetem, pedig csak pár napja ismertem személyesen, de minden este fel hívott és nem hagyott nyugodtan aludni. Mint mondhatnék imádom.

Egyik beszélgetésünk nagyon személyesre fordult, őszinte voltam vele.

-          Volt barátod előttem? – érdeklődött a telefonba. Kicsit feszenget a hangján hallottam.

-          Igen egy. – feleltem visszaemlékezve és hátra dőltem telefonnal a kezemben. Szabad kezemet a fejem alá tettem. Sang a lábamon feküdt.

-          Szereted? – éreztem, hogy ideges.

-          Nem. –válaszoltam őszintén. – Fiatal voltam. Még abban a korban, amikor divat a barátszerzés.

-          És… - nem tudta megfogalmazni a kérdést, de én pontosan tudtam mire akar kilyukadni, így válaszoltam is.

-          Ha arra vagy kíváncsi, hogy szűz vagyok, nyugodtan kérdezd meg. – mondtam nyíltan.

Felnevetett. – Szűz vagy? – kérdezte.

-          Nem vagyok. – válaszoltam. – Az előző barátommal veszítettem el, durva volt és nem vette figyelembe, hogy nekem az volt az első alkalom. – mondtam komolyan. – Szemét alak volt.

-          És utána…

-          Egy hét után szakítottunk, de nem bántam meg.

-          Megleptél. – mondta kicsit zavart hangon.

-          Azzal, hogy elmondtam?  - mosolyogtam. – Zavar az őszinteség? Én úgy gondolom, jó ha tudsz róla.

-          Zavarba hozol azzal, hogy ilyen őszintén elmondasz mindent. – motyogta.

-          Te is őszinte vagy. – vontam vállat, de telefonon keresztül nem láthatta. – És amúgy is azt várod, hogy hazudjak? – bosszankodtam.

-          Nem, nem… - szabadkozott, mint egy rossz gyerek, elvigyorodtam.