Édes szerencse? (11)

11. fejezet:  Hófehérke és a 12 törpe

Azt hittem, majd az egész napomat a fiúkkal fogom tölteni, de nem így történt. Alig, hogy ismerkedésünk végére értünk Kris kapott egy telefont, mely arra kényszerítette a bandát, hogy feltápászkodjanak és elkezdjék az esti koncertre a próbákat.

Amikor ez kiderült a hangulat megváltozott. A fiúk olyanná váltak, mint az élő zombik. Mint kik már nagyon unják a sok próbát és ez valószínűleg így is volt.

Érdekes volt látni ezt a változást, és mint utóbb rá jöttem nem azt jelentette, hogy nem akarják ezt csinálni, hanem csak fáradtak és nyűgösek.

Mondtam már, hogy mennyire fel tudnak bosszantani? Nem? Akkor most mondom. Felbosszantottak.

Ülök a fotelben mind egy rendes kislány. Hallgattam, ahogy Kris átadj az üzenetet a fiúknak. Amikor befejezte hirtelen rám nézet. Pár másodpercig csendesen figyelte, elemezte az arcom, ha lehet ilyet mondani.

-          ChanMin… - bemelegítés nélkül szólt hozzám.

-          Igen! – összerezzentem és a kelleténél hangosabban szóltam vissza.

-          Nem szeretném, ha elhagynád ezt a szobát! – mondta a nyomatékosan, mintha az apám lenne. Na, álljunk meg egy szóra, ehhez nincsen joga. Szemeim elkerekedtek. – Ne értsd félre. Mindannyiunk érdekében mondom ezt. Ha kilépsz az épületből és a rajongók meglátnak rád szálnak. Egyben rólunk is pletykák kelnek szárnyra. Ami jelenlegi friss karrierünknek nem tenne jót. Remélem megérted.

Persze, hogy megértem, de akkor is mi vagyok én egy házi kedvenc?

-          Amint elintézzük az öltöztetős munkádat nem kell itt lenned, de ez majd csak holnap lesz esedékes. – mondta Suho biztatóan. Ez máris sokkal jobban hangzott.

Megadóan sóhajtottam. – Rendben. – meglepetésemre ez csak úgy kicsúszott a számon. Feleslegesen nem szoktam beszélni.

Kris elmosolyodott. – Rendben srácok! – csapta össze a tenyerét és körbe nézet. Suho folytatta mondatát. -  Nem lesz belőlünk semmi, ha nem indulunk.

-          Ne már!!! – jött az egységes vélemény. – Szegény Noona-t itt hagyjuk egyedül? Szétunja magát. Én itt maradok vele. – mondta ChanYoel és leült a fotelem karfájára, majd mintha már nagyon jóban lennék átkarolt. Olya volt, mint egy kis gyerek. Melegség futott végig rajtam. - Föláldozom magam. – mondta komolyan.

Kris egy mozdulattal felállította és elkezdte terelni maga előtt. – Noonád szerintem alig várja, hogy végre egyedül legyen. – és igaza lett volna, ha ezt egy félórával ezelőtt mondja, amíg nem ismertem senkit.

Minden elindultak és szomorkás pillantásokat küldtek felém.

-          Szia ChanMin… - biggyesztette le telt ajkait Kai.

-          Olyan éjfél fele érünk vissza. – borzolt bele a hajamba XiuMin.

Felálltam és követtem őket, legalább is az ajtóig. Chen váratlanul elém lépet. – Ha visszajöttünk és unod már ezt a szobát, akkor gyere át a miénkbe. Itt szembe a 220-as szoba. – kacsintott szórakozottan.

ChanYeol váratlanul felkiabált. – Vagy gyere a 219-be.

Elmosolyodtam. – Oké. – feleltem, de ez is furcsán hangzott. Elértük a folyosót.  Kicsit idegesen bámultam a tizenkettőre, amikor visszanéztek rám az ajtóból. Gyerünk ChanMin mondj valamit… legalább mosolyogj rájuk!!! ÁÁÁÁÁÁ de nehéz… Elmosolyodtam. – Sok sikert! – Úr Isten ChanMin ilyen se hagyta el még a szád soha.

Olyan érzés volt mintha én lennék Hófehérke és az EXO a 12 törpe, akik ép a bányába tartanak. Erre a gondolatra nagyobb mosoly húzódott a számra. A fiúk is rám vigyorogtak, majd megindultak kifele.

-          Őrizd a házat Hercegnő. – súgta fülembe Tao. A szívem pillanatok alatt ugrott fénysebességre. Hol és mikor került Ő mögém? Lehelete gyengéden csiklandozta a nyakam. Gerincemen végig futott egy furcsa érzés. Jézusom , jézusom!!! Arcom lángra kapott, ahogy tekintetünk találkozott. Szinte centikre volt tőlem tökéletes arca és fekete írisze. Menten elolvadok! Annyira lekötöttek a többiek és Kris uralkodóhangneme, hogy fel se tűnt, hogy Tao lemaradt. – Szerválok neked valami ruhát. Nem lenne szép dolog, ha továbbra is a bokszeremben feszítenél és a ruháimat sem éppen rád szabták. – nézet rám szórakozottan. Igaza volt egy kicsit nagyon furán festettem ezekben a ruhákban. Na jó úgy néztem ki mint egy hosszú hajú sovány srác egy kis mellizommal megáldva.

Mire észbe kaptam, már egyedül álltam a folyósón.

-          Uh basszus… - nyögtem és hátat fordítottam az ajtónak és vissza ballagtam a napaliba.

Most mihez kezdjek? Malmozzak egy magam? Néztem körbe a nappaliban. Általában egyedül vagyok a legboldogabb, de most furcsán üresnek érzek mindent. Ha sok ember veszi körbe az embert megváltozik? Én most ezt érzem. Nyögtem és oldalra pillantottam. Megakadt a szemem egy DVD lejátszón. Hoho ez jó lesz időtöltésnek is.

Oda léptem és szemügyre vettem a kínálatot.

-          Super Show 1-2-3-4… hm… koncertek – kerekedett el a szemem. – SMTown Koncert….? Film nincs is? – kutattam tovább. Kezembe keveredett egy Pendrive. – Vajon megnézhetem? – érdeklődtem a semmitől, majd bedugtam a lejátszóba.

Többnyire zeneszámokat tartalmazott és rengeteg képet a fiúk életéről, amiket ők fotóztak. Volt pár érdekes videó klip, aminek képi világa teljesen lenyűgözött.
Én tényleg nem szoktam popot hallgatni, de a fiúk nagyon jól énekelnek és táncolnak. Elégé zenefüggő vagyok, hogy tudjam, mi számít jónak és mi nem. Számaik egyszerűen fülbemászóak. Teljesen megborzongtam, amikor megláttam, meghallottam a „What this love” című számukat. Egyszerűen csak fantasztikusnak tudom nevezni.
http://www.youtube.com/watch?v=7PMRe4k3OSw

http://www.youtube.com/watch?v=I3dezFzsNss

A gyorsabb számaiknál kedvet kap az ember, hogy velük együtt táncoljon. Lehet, hogy őrülten hangzik, de elkezdtem táncol néha figyeltem a klipet néha csak magamtól csináltam. Tudom, hogy beképzelten hangzik, de tudok táncolni. Ez lehet meg is lepné őket, ha látnák.

Mivel elég nagy tér volt a szolgálatomra ezért bátran lehunytam a szemem és úgy táncoltam az egyik lassú számukra. Fejembe húztam Tao pulcsijának kapucniját. Éreztem kellemes illatát a pulóveren.

Gyorsabb számra váltott a lejátszó. Szememet nem nyitottam ki csak tovább táncoltam. Jól érzem magam rég éreztem már magam ilyen jól. Nincs honvágyam sem. Máskor már a falat kapartam.

Véget érte a szám és megálltam. Levegő után kapkodtam. Előre görnyedtem és megtámaszkodtam a térdemen.

Kinyitottam a szemem. A padló díszelgett előttem. Jobban lehajtottam a fejem és egy furcsa dologra lettem figyelmes. Hm… Zoknik? Sok ….sok zokni mögöttem… Mikor kerültek azok oda? Lehunytam a szemem majd újra kinyitottam. Még mindig ott voltak. Ez nem vicces!!!

Sajnos az én agyam, ha meglepődik, akkor elég lassan kapcsol, ami ebben a pillanatban is megtörtén ilyenek előfordul… kivel nem? Oké lehet, hogy csak én vagyok csak ilyen szerencsétlenül összerakva. Néha drága szüleimet is sajnálom a legjobban.

Na de eltértem a lényegről, mint oly sokszor általában.

Hirtelen felegyenesedtem és szemeim tágra nyíltak. Pontosan tudtam, hogy kik álldogálnak a hátam mögött márkás zokniban és nézték végig a fantasztikus balett mutatványomat.

Mi lenne, ha nem fordulnék meg és megvárnám, míg elmennek? Vagy halottnak tettetem magam, mint az oposszumok. Mért van ekkora csend? Ennyire rossz csak nem voltam. Valahogy úgy érzem, némán kommunikálnak.

Mocorgást hallottam. Behúztam a nyakam és vártam.

-          Noona ez vagány volt!!! – ugrott a nyakamba ChanYeol. Megragadta a vállam és megfordított én eközben megmarkoltam a kapucnit és az arcomba húztam, mint valami kis gyerek. Istenem, de éget az arcom. Nem akarom látni a döbbent arcukat.

-          Bocsánat, hogy engedély nélkül használtam a lejátszót. – mást nem igazán tudtam kinyögni.

Kuncogást hallottam. Nyeltem egyet.

-          Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. – sóhajtott Kris. Láttam lelki szemeim ellőt, ahogy a fejét fogja.

-          Nem gond. Legalább valaki hozzáért. –hallottam Suho hangját. – Nekünk nincs időnk rá, hogy használjuk. Szóval csak szívességet teszel vele, ha használod.

Elengedtem a kapucnit és kinéztem alóla, mint egy kis állat, amit épp ki akarnak csalogatni.

Oldalról ChanYoel villantott nekem egy száz wattos vigyort. Ne!!! Istenem szólj neki, hogy ezt inkább másnak mutogassa. Elkaptam a tekintettem róla.

-          ChanMin hoztunk ruhát neked. – hallottam Tao szórakozott hangját. – Közben megbeszéltük, hogy jobb lenne, ha velünk tartanál.

Igen, ahogy sejtettem mind a 12 törpe visszatért Hófehérkéhez a kunyhóba. Tényleg erre semmi szükség nem volt. Elég lett volna, csak egy törpe is. Mondjuk a megértő és gondoskodó Tao, vagy közeli ismerősöm XiuMin.

Stop!!!! Álljunk csak meg egy pillanatra. Hoho… Taoizmus mit mondott? Hogy kiszabadulhatok a kastélyból? Csak nem engedélyt kaptam rá Kris atyától?

-          Mégsem hagyhatunk itt egyedül. – nézet rám Kai.

-          Szóval itt vannak ezek a ruhák vedd gyorsan fel és induljunk. – mondta Suho és átnyújtott egy jó adag ruhát. – Késésben vagyunk.

-          Kai ruhái. – vigyorgott Chen. – Kedveli a női ruhákat.

-          Álcáimhoz szükségem van rájuk. – emelte fel bosszúsan a hangját a telt ajkú Arkangyal. – Nem éppen élvezem, amikor kereszthuzat van a lábaim között a szoknya miatt. – grimaszolt.

Felnevettem és olyasmi csúszott ki a számon, ami soha máskor nem történt volna meg. – Kai egyáltalán nem ciki a másság. – a mondat után már be is viharoztam Tao szobájába. Talán csak azért mertem ezt mondani, mert Kai-ról volt szó és túltettem magam azon, hogy szépfiú. Mint mondtam, ha valaki fiatalabb nálam teljesen máshogy viszonyulok hozzá. Ez egy rossz agyi berögződésem.

 Csukott ajtón keresztül is hallottam, ahogy rájuk tör a nevetés. Vigyor futott az arcomra. Ez vicces lesz.

Holiday (9)

9. fejezet: A dühös Dobermann

A nyaraló nappalijában mély csend volt. A banda kisebb csoportja egymást fürkészte.

KyuHyun nagy levegőt vett, majd felállt és végig mérte jelenlegi felhozatalt.

SungMin, Yesung, DongHae, EunHyuk, Kangin, RyeoWook, KiBum.

KyuHyun EunHyuk-re nézet és nagyon halkan megszólalt. – Siwon?

-          Alszik. – felelte. – Ha felébred, tuti meghalljuk, mert műanyag poharakat szórtunk szét az ágya mellett. Komásan biztos bele rúg egybe. – vigyorgott a szőkés barna Oppá.

-          Rendben. – motyogta a legifjabbik SuJu. – LeeTeuk-ék holnap reggel jönnek. –mondta megfontoltan és halkan. - Én megyek értük és mindent elmondok, amit elterveztem. Ami titeket illett Eun és Donghae szobájában megtaláltok mindent, ami próbaterem feldíszítéséhez szolgál.

-          Hogy csaljuk el Siwon-t? – kérdezte RyeoWook szintén halkan.

-          Nekem még délután dolgom lesz a városban, így hát megkérem, hogy jöjjön velem. – válaszolta az Ifjú.

-          Nagyon be vagy pörögve KyuHyun. – mondta Kangin vigyorral az arcán.

KyuHyun csak mosolygott, majd felvette a poharát az asztalról és belel kortyolt.

-          Vajon az esküvőjét is ilyen precízen tervezi, majd meg? – kérdezte Sungmin szórakozottan.

Kyuhyun azonnal félre nyelte azt az egyetlen kortyot is.

-          Na-na meg ne fulladj! – ütögette meg a hátát KiBum.

-          Öhm..khmm….Jó….jól va…vagyok….khm…. – mondta köhögve és felemelte kezét, hogy még él. – Kö..Köszönöm… - idegesen mérte fel a többiek arcát, hogy nem e gyanakodnak, de csak nevettek SungMin beszólásán. Megkönnyebbült. Ott hagyta a nevetgélő társaságot és elindult a bejárati ajtó felé, közben elő vette telefonját. – „ Valamit ki kell találnom, hogy kiengeszteljem HaeShin-t.” – gondolta szomorúan és kinyitotta a bejárati ajtót.

-          Hova? Hova? Kis főnök? – kérdezte Eun érdeklődve.

-          Telefonálnom kell. – felelte a fiú és kiment az ajtón. – „ Nem kereset és még csak sms-t sem írt. Ennyire rosszul eset neki, hogy nyálasnak neveztem?” – nézegette a híváslistát telefonján elgondolkozva. Nyelt egy nagyot és meg nyomta a hívás gombot.

A telefon kicsöngött. KyuHyun türelmesen várt, de ahogy egyre teltek a másodpercek úgy lett idegesebb. Épp le akarta rakni, amikor valaki felvette. – HaeShin? – kérdezte a fiú.

-          Nem. - felelte egy férfihang. A hangjából ítélve idősebb lehetett Kyu-nál.

A fiatal Super Juniornak, görcsbe rándult a gyomra. – „Új csávója van.” – torka elszorult a gondolattól.

-          Te biztos HaeShin öccse vagy. A nővérednek fellépése van. – felelte a férfi nyugodt hangon. – Mondta, hogy hívni fogsz. Azt mondta, holnap délután a reptéren találkoztok, csak ennyit üzen. – felelte a férfi.

-          Ön kicsoda? – kérdezte feszengve a fiú, bár már sokkal nyugodtabb volt.

-          Menedzsere. – felelte az idegen férfi. – Le kell tennem. Viszlát, kölyök.

Kyuhyun még egy darabig tétlenül állt kezében a telefonnal. – Érzelmi sokkom is meg volt mára. – mondta halkan, majd sóhajtott egy nagyot.

***

Siwon ajtaja kicsapódott. Az énekes arcát eltorzította a düh. – Melyikőtök rakta tele a padlót műanyag poharakkal! - ordította olyan hangerővel, hogy az egész nyaraló bele remegett. – Ha megtudom, akkor az illető addig élt.

A nappaliban Donghae és EunHyuk egyszerre pattant fel. Idegesen összenéztek. – Nem gondoltam, hogy ennyire kiakad. – morfondírozott Hyukei.

-          És még LeeTeuk sincs itt, hogy megnyugtassa. – mondta Kangin vigyorogva a két lököttnek. – Ezt megszívtátok.

-          Én vállalom a felelősséget. – mondta Hyukei halkan és egy határozott mozdulattal visszalökte a fotelba DongHaet.

DongHae meglepetten bámult az Oppára. Nem tudta mire vélni viselkedését.

Siwon kiviharzott a folyosóról. – Melyikőtök volt az? – nézet végig a társaságon, majd szeme az álló Oppán állt meg. Végig mérte gyilkos tekintettel, mint Dobermann a marhahúst.  – Hyukei mond azt, hogy nem te voltál… - csikorgatta a fogát a „hónap férfija”. – Ne keljen pont téged elvernem…

Eun nyelt egy nagyot. – Én…

-          Én voltam. – pattant fel Donghae. – Hyukei-t is én vettem rá…

-          Szóval ketten… - grimaszolt a Siwon, közben félelmetes lassúsággal bólintott. – Tudjátok, hogy nem szeretem a vicceket, Fiúk. – mondta nagyon lassan szinte tagoltan.

-          Tudjuk… - bólintott Donghae, majd váratlanul megragadta Hyukei karját és magával rántotta. Siwonnak esélye nem volt utolérni őket olyan gyorsan szaladtak el a szobájukig, hogy a fékezés kisebb karambolt okozott az ajtó előtt. Berohantak a szobába és azonnal bezárták az ajtót.

Siwon ajtónk keresztül, üvöltözött velük, majd amikor már nyolcadjára ordította, hogy „Nyissátok ki azt a tetves ajtót.” belerúgott egy nagyot és ott hagyta a félős viccmestereket.

Eun órájára pillantott. – Azt hiszem itt maradunk reggelig.

-          Igen meg kell várnunk, míg Angyali vezetőnk megnyugtatja. – bólintott Donghae. – Éhen fogunk halni. – fakadt ki.

Hyukei nemet intett fejével, majd az asztalra mutatott. – Azokat estére csináltam. Mázli, hogy behoztam ide. – vigyorgott. Az asztalon két tálca szendvics díszelgett.

Kaland (Block B - Zico)

Egy idol élete nem éppen hétköznapi. Nagyon sokan nem tudják, mennyi mindenen mennek keresztül. Persze ezt nem is lehet a világ tudtára adni. Hisz tökéletesnek és eladhatónak kell mutatkozni.

Nagyon régóta vagyok az ügynökségemnél, mint színész. Nincs hírnevem egy kicsi sem, de nem is baj így is úgy is kapok mellékszerepeket és kisebb epizód szerepeket. Amik persze teljesen megfelelnek az elvárásaimnak. Fiatalon kerültem az ügynökséghez. Tizenkét éves voltam, ha jól emlékszem. A nevelőszüleim befolyásos emberek és ők úgy gondolták nekem itt kell élnem ebben a világban. Mivel fiatalon is voltak szerepeim így a színészet életpályámmá is vált.

Láttam már olyan idolokat, akik dúskáltak a hírnévben és nagyon sokat tettek le az asztalra. Ezzel is növelve az ügynökség hírnevét. Voltak, akik jól indultak, de nem bírták és feladták. Vannak, akik elbuktak mielőtt debütálhattak volna.

***

Megfogta mindkét kezem és a fejem fölé szorított. Csupasz hátam a hideg falnak ütközött libabőrös lettem. Barna tekintette teljesen belefúródott az enyémbe. Még a jég is megfagyott bennem, ahogy nézet rám, mint aki menten fel fal. Nem ez történ. Gyengéden megcsókolt. Éreztem a nyalóka édeskés ízét az ajkain. Hozzám simult. Gyengéden megérintette mellem szabad kezével, amit még a melltartó takart. Kiszolgáltatottnak éreztem magam azzal, hogy kezeimet fogva tartotta.

Többet akartam az ajkaiból így kicsit előre toltam a fejem. Ő egy vigyor keretein belül elvált ajkaimtól. Rosszul eset hisz pontosan tudta, hogy mit akarok. Bosszúsan ki szabadítottam a kezem és gyengéden ellöktem magamtól, majd ott is hagytam had játszón magával.

Megragadta a karom nevetve és visszarántott magához. Átölelt és eldőlt velem az ágyon. Nem toleráltam a dolgot. Morcosan néztem rá. Ő apró csókokat hintett ajkaimra bocsánatkérés gyanánt. Összeszorítottam a szám. Vigyorgott. Ez nagyon tetszett neki. Beletúrt barna hajamba és gyengéden hátra húzta a fejem. Belecsókolt a nyakamba, majd kulcscsontomnál játszott ajkaival.

Halkan felnyögtem. Elégedett volt. Keze a hasamra tévedt. Mutatóujjával körkörösen játszott a köldököm körül.

Hagyta, hogy újra ránézzek. Csókkal próbálkozott, engedtem neki.

-          Állj! Ennyi! – hallottuk az utasítást pár méterre az ágytól. A csók abba maradt. Én szakítottam meg. – Remek felvételek srácok. Kösz. – hallottuk a dicséretet.

Mindketten felültünk és egy bólintással megköszöntük a közös munkát. Ez már csak így megy ez csak egy szerep. Nem vagyok szégyenlős, de egy fiatal öltöztető rohant felém egy köntössel és azonnal rám adta. Mivel csak fehérnemű volt rajtam.

Körbe néztem. Egy átlagos forgatáson sokkal kevesebben szoktunk lenni, de ez nem volt átlagos.

Az ügynökség viszonylag fiatal bandája a Block B zűrös két éven van túl. Sok minden történt. Közel álltak a feloszlatáshoz, de a rajongok örömére újult erővel tértek vissza a ’Be The Light’ és a ’Very Good’ című számukkal. Az ügynökségünk nagyon keményen rá állt a Block B-re. Egy ötlettel rukkolt elő, amit csak ’BB Projekt’-nek nevezünk. Ilyen a show biznisz, ha pénz kell, akkor bekeményítünk.

A koncepció, hogy a banda tagjaival készül egy-egy tizenkét perces kis film. Szerelmi történet az összes. Mindegyik témájában változó. Lesz szomorú, régi korban játszódó, vidám, csalódásos…stb. Ezekre buknak a rajongók. DVD-én lehet megkaparintani őket rengeteg mellékelt képpel, albummal. Sokat várnak ettől a projekttől.

Szinte ismeretlen színésznőket válogattak be a kis filmekbe. Közéjük tartoztam én is. Akinek nincs, híre azt nem igazán nyírják ki a rajongók sem. Végül is jó ötlet. A hét lány közül én voltam az egyetlen, aki sok filmben szerepelt és tapasztalt volt a színészkedés terén. Tényleg nem voltak nagy szerepeim, de nem volt olyan félévem, hogy ne lenne munkám. Még ha az a legátlagosabb is. Nem a nevelőszüleim egyengették az utamat, hanem én magam intéztem a munkákat. Minden meghallgatáson megjelentem, ami szimpatikus volt.

A BB Projekt pont nem tartozott a listámra, így nem is jelentkeztem. Ők kerestek fel. Nagyon meglepődtem, amikor felkértek erre a kis mókára, mert ha bele gondolunk egy 12 perces kis film nem nagydolog. Persze ugyan úgy kell teljesíteni, mint egy rendes filmnél, csak nem 40-50 esetleg több napig tart a forgatás, hanem kevesebb.

Mint mondtam nem volt átlagos forgatás. A Block B minden tagja végig nézte a jelenetet, amit a vezetőjükkel eljátszottunk. Zico-ból nagyon jó színész lesz egyszer.

Az eredeti tervekben nem az Ő partnere lettem volna, hanem JaeHyo-é. Egy eltúlzott viccnek köszönhetően a lány, aki Zico partnere lett volna azt mondta kilép, ha nem lehet más a partnere. Én voltam az egyetlen, aki hajlandó volt ezek után Zico-val együtt dolgozni.

JaeHyo sztorija egy kalózról szólt és egy lány matrózról. Jó szerep volt és izgi.

Zico-ét forgattuk utoljára. A sztori nem igazán van benne. A lényeg az erotikus tartalom. Persze semmi pornó, azért mégis csak vannak fiatal rajongók. Ez a szerep kevésbé vonzott.

-          Mika! – szolt hozzám valaki. Félig japán vagyok. A szüleim autó balesetben haltak meg, amikor 8 éves voltam. Így kerültem nevelőszülőkhöz és egyben az ügynökséghez is.

-          Igen? – fordultam meg. JaeHyo mosolygott rám.

-          Van kedved a forgatás után bulizni egyet. – kérdezte lelkesen. A Block B-ből Ő volt az egyetlen, akivel nagyon jóban voltam. Nem csak a dobott szerepem miatt. Ismertem már régebbről. Játszottunk már együtt. – Mindenki jön. Stáb…

-          Nem tudom Oppa ez attól függ, hogy sikerül mostani forgatás. Utolsó kis film. Jónak kell lennie.

-          Mindig csak a munka lazíthatsz is egy kicsit. – lépet oda Zico.

-          Oh sajnálom, hogy komolyan veszem. – feleltem. Utáltam, ha valaki félvállról vette a forgatást.

-          Szerinted én nem veszem komolyan? – emelte fel a szemöldökét és közelebb lépet.

Ugyan így tettem. Köntösöm szétnyílott. Nem törődtem vele. – Nem igazán érzem, hogy tűzbe hozna ez a szerep. – JaeHyon elmosolyodott szavaimra. Zico elvörösödött félig fedett testem láttán  

Sóhajtottam.  – Egy kicsit szánalmas vagy nem gondolod? Komolyan, mint egy gyerek. – mondtam és össze fogtam a köntöst. – Felnőttek vagyunk. Nőj fel kérlek!

-          Mika! Zico! – a rendező kiabált. – Gyertek, tudjuk le az utolsó részt. Zico vedd le a pólód.

Leültem az ágy szélére. A teljes Block B izgatottan figyelt. Tudták jól, hogy melyik jelent következet és féltékenyek voltak Zico-ra, hisz nekik ilyen jelenetre nem volt lehetőségük. Pedig semmi komoly nem fog történni a takaró alatt. Csak eljátsszuk, hogy van valami.

-          Mika a következőket kellene csinálnod. – fordult hozzám a rendező.

-          Ruha? – mutattam melltartómra.

Zavarba jött. - Maradhat… majd megvágjuk a filmet… öhm… alvást kellene színlelned. Zico gyengéd érintéseire kelsz fel… utána adni fogom a további utasítást. Jah a közeliket az arcodról, majd utólag vesszük fel. Rendben? – bólintottam, majd bebújtam az extra vékony, gyűrődéstől mentes selyemtakaró alá, ami konkréten minden egyes domborulatomat tökéletesen kiemelte.

A kamera felé fordultam. Láttam, hogy mindenki engem néz. Lehunytam a szemem. Vártam. Nagyon nyugodt voltam. Ha 5 percig nem történik, semmi lehet el is alszok.

Éreztem, ahogy az ágy felülete besüpped Zico súlya alatt. Apró csókot lehelt arcomra. Tudtam, hogy a kamera fentről is vesz, így nem reagálhattam azonnal a csókra.

Következőre már aprót mozdultam. Fülemhez hajolt és bele súgott. Egyáltalán nem volt benne a szövegkönyvbe. Főleg, hogy ennek a filmnek nincs is szövegkönyve. Senki nem halhatta a rajtam kívül.

-          Bele fogom magam élni a szerepbe Hölgyem. – borzongató érzés volt és majdnem ki is zökkentett, de türtőztettem magam. – Jó kis lány vagy Mika. – ajkai hozzá értek a fülemhez.

Laposakat pislogtam és fejem felé fordítottam. A kamera az ő arcát egyáltalán nem vette csak az enyémet, de jobb is. Szemei szórakozottan csillogtak. Nyitott szemmel csókolt meg, hogy mélyen bele tudjon nézni a szemeimbe.

Ledőlt mellém az ágyra és gyengéden simogatta az arcom. Nem fordult még elő velem, hogy ilyesmi jól eset volna főleg, hogy mindig el tudtam zárni az érzéseket. Egy színész képes erre.

Zico takarón keresztül végig simított rajtam. Nyakamhoz bújt és aprókat csókokkal hintette el.

Jó érzés volt túl jó. Dühös lettem magamra. Nem szoktam így viselkedni.

Ajkai számra vándoroltak és érzékien megcsókolt. Más volt, mint az eddigi hamiskás csókok. Beleélte magát. Talán túlságosan is.

Bele túrt hajamba és mélyebben csókolt, mint eddig. Egyáltalán nem számítottam ilyen hevességre. Belenyögtem az ajkaiba.

-          Rendben. Pózt váltunk! – hallottuk az utasítást. Most ő fordult el tőlem hamarabb. Biztosra vettem, hogy szórakozik. Azt hiszi, csalódott vagyok. Na persze! – Zico! Mika lába közé fogsz feküdni…

-          Tessék? –emeltem fel a hangom. Erről még nem hallottam.

-          Mika nem értsd félre. Semmi olyan nem lesz. Egyszerűen csak csókolgatni fogja a hasad. Legalább is én ezt szeretném. Zico menni fog? – kérdezte, de feleslegesen. Ez még egy hülyének is menne.

-          Ch… persze… - felelte Ő beképzeltsége.

A rendező rám nézet. – A többit már a rajongók képzeletére bízzuk. – mosolygott.

Egy kicsit megnyugodtam, hogy nem akar egy konkrét ágy jelenetet forgatni. Nem vagyok pornósztár. És nem is szeretnék az lenni. Ennyi erotika meg bőven elég egy filmben.

Igazából egész jól sült el egy kicsi rész kivételével, amiről csak mi ketten tudtunk. Már, mint én és Zico.

Biztosra veszem, hogy szánszándékkal csinálta, amit csinált. Minden egyes érintése izgató volt.

Az utolsó kép kocka következet. Hasamról vissza kellett vándorolni ajkaival az ajkaimra. Meg is tette késéggel, de hozzá tett egy kis pluszt. Ágyéket az enyémnek nyomta a takaró alatt. Persze ruhát mind kettőnk viselt. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem lettünk volna mind ketten kellően felizgatva.

Amikor merevedése hozzám ért felnyögtem. Persze mindenki úgy gondolta ez a színészkedés része, de Zico pontosan tudta, hogy nem az.

Arcomba szökött a vér. Nyelvével megnyalta az ajkam és mire észbe kaptam már meg is csókolt. Mellkasom kicsit megemelkedett. Melltartó által fedett melleim mellkasához értek. Kezét becsúsztatta a hátam alá. Körülöttünk feszült csend volt. Még a légy sem  mert megmozdulni.

Végül a rendező tért először észhez. - Rendben skacok mára ennyi. – csapta össze tenyerét. – Holnap felvesszük a közeliket.

Zico ajkai kínos lassúsággal távoztak. Pármásodpercig még rajtam feküdt és nézet le rám, majd szó nélkül távozott. Nyeltem egy nagyot, majd én is felálltam. A lelkes öltöztető már rám is dobta a köntöst. Úgy éreztem menten le kell hűtenem magam.

-          Mika… - hallottam JaeHyo hangját.

-          Oké benne vagyok a buliba csak lefürdök rendben? – néztem rá. – Mennyetek előre utánatok megyek. Hol lesztek?

-          Itt az ügynökséggel szemben partizunk. – felelte szórakozottan.

-          Oké akkor majd ott találkozunk. – mondtam és már ott is hagytam.

Minden egyes porcikám éget az érintésektől. Most már háromszor meggondolom, hogy bevállaljak egy ilyen jelenetet.

Az ötfülkés fürdő üres volt. Az utolsóba mentem.

Hajamat felkötöttem és már be is álltam a zuhany alá, hogy lehűtsem felhevült testem.

Tíz perce fürödhettem, amikor valaki bejött és a tőlem kettővel arrébb lévő fülkét foglalta el. Halottam, amikor elhúzta a műanyag kabinajtót.

Húsz percig áztattam magam mire úgy éreztem kellően elfelejtettem Zico érintéseit. Ez idő alatt az egész fürdő meg tellett gőzzel.

Kiléptem a kabinból és elindultam kifelé épp a másik foglalt előtt jöttem el, amikor kinyílott az ajtaja.

Tudni kell, hogy a fürdő koedukált. Viszont, hogy elkerüljük az estleges félreértéseket. Az ajtón lévő nő-férfi szimbólumot szoktuk elforgatni. Ha nő fürdik, akkor női szimbólum van, ha férfi, akkor természetesen a férfi.

Jelen esetben elfelejtettem megfordítani a szimbólumos kártyát.

-          Szia! – köszönt rám meglepetten Zico.

Csak egy törölköző volt körbe tekerve rajtam. Ő szint csak ennyit viselt.

-          Elfelejtettem a kártyát. – mosolyogtam rá zavartan.

Közelebb lépet. Felnéztem rá. – Nem sok vizet zavartál. – felelte szintén mosolyogva. Szőke hajáról patakokban fojt a víz.

Pármásodpercig álltunk egymással szemben, majd megragadta a kezem és elhúzott hátra az utolsó kabinhoz. – Én ezt nem bírom… - nem értettem miről beszél. Gyengéden betessékelt és ránk csukta ajtót. Ott álltam teljesen ledöbbenve.

A falhoz szorított és vadul megcsókolt. Ellenkezni próbáltam, de mit sem értem vele. Könnyen lefogta kezeimet melyek ütötték mellkasát. Kezeimet testem mellé szorította.

Abba hagyta a szám zaklatását és lejjebb haladt nyakamra. Végig nyalt nyakszirtemen és apró csókot lehet kulcscsontomra. Egy pillanatra elengedte egyik kezem és levette rólam a törölközőt, majd feldobta a zuhanykabin ajtajára. Nem volt időm kiszabadulni, mert azonnal megragadta ellenkező kezem.

-          Hagyd már abba! – förmedtem rá.

Tekintetünk találkozott. Meghűlt bennem a vér. Úgy nézet rám, ahogy még eddig soha senki. Nyeltem egy nagyot. Szívem vadul verni kezdett.

Megcsókolt, de nem erőszakosan csak határozottan. A kezeim elernyedtek már nem ellenkeztem velük. Lehunytam szemem és visszacsókoltam. Meglepte.

Egy percig még fogva tartotta kezemet, majd elengedett és végig simított oldalamon. Jól eső érzés futott végig rajtam.

Kezét felemelte és megérintette az arcom csókváltásaink közben, majd lecsúsztatta fedetlen domborulatomra és gyengén masszírozta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog nő és férfi között. Nyögtem a jól eső érintésre.

Elvált az ajkaimtól és lenézet rám. – Még mindig gyereknek tartasz? – kérdezte.

-          Nem sok újat mutattál. – grimaszoltam.

Elvigyorodott kijelentésemen. – Te sem vagy éppen a toppon. – vágott vissza és ezzel fel is bőszített.

Meglöktem. Háta a falnak csapódott. Bele túrtam szőke hajába és a vadul megcsókoltam. Egész testemmel hozzá simultam combom ágyékának nyomtam. Még törölközőn keresztül is éreztem mennyire vágyakozik.

Erőszakos tevékenységemre egy jól eső nyögést kaptam jutalmul. Megérdemeltem.

Megragadta a derekam és valahogy képes volt még ennél is közelebb húzni magához. Kitámasztottam kezem a mellkasán és elváltam az ajkaitól. Csak fejem távolodott el tőle. Kérdőn néztem rá.

-          Dicsérjelek meg? – kérdezte kajánul.

-          Legalább. – feleltem. Meglepetésemre megnyitotta a vizet. Megszabadult saját törölközőjétől is.

Nem várta meg míg mindketten kellően elázunk a zuhany alatt. Ajkait az enyémre nyomta és újaival lefelé vándorolt testemen, majd egy nyögéssel fogadtam ujjait magamban. Elégedetten csókolt továbbra is és elkezdte ujjait mozgatni bennem.

Ajkai lecsúsztak számról, így bátran hátra vetettem fejem. Szaporán vettem a levegőt, úgy éreztem menten megőrülök. Annyira elvoltam saját érzékeim feldolgozásával, hogy csak akkor tértem magamhoz, amikor ujjai már nem izgattak oda lent. Remegő testtel álltam előtte. Szemeim biztos fátyolosak lehetek. Ő elégedetten mosolygott le rám. Gyengéden megfogta bal lábam és felemelte. Óvatosan belém hatolt. Közben apró csókokat hintet nyakamra, majd számra.

Épp mozdított csípőjén és rajtam, hogy kényelmesebben legyen, amikor kinyílott a zuhanyzó ajtaja.

-          Zico itt vagy? – kiabált be JaeHyo.

Mindketten megdermedtünk. Zico megköszörült torkát közben gyengéden lökött egyet csípőjével. Én halkan nyögtem. Befogta a szám, mert közben már nem hagyta abba a mozgást.

-          Igen. Mi van? – rekedtes volt a hangja.

-          Mika végzett? – kérdezte kiabálva , mert a zuhanytól nehezen lehetett hallani bármit is.

-          Hallod, hogy fürdik itt más is? – kérdezett hangosan vissza.

-          Bocs… Találkoztál vele?

-          Gondolom, hajat szárít valahol. – kiabálta Zico. – Vagy ép velem, szexszel… - súgta a fülemben. És lökött egy erőset így még mélyebbre csúszott bennem. Belenyögtem a tenyerébe.

-          Jól van... Ha látod, akkor szólj neki, hogy el ne felejtse a bulit.

-          Oké… - vigyorgott rám. – Átadom…

-          Csá

-          Csá…

Az ajtó becsukódott. Zico elengedte a szám. – Hallottál mindent? – fogta meg a másik lábam és felemelt. Már csak ő tartott és a fal, amin a hátam támaszkodott. Kérdésére csak bólintani tudtam, mert nem jött ki hang a torkomon csak nyögés.

Amint belelendült már Ő se nagyon beszélt. Inkább vadul csókolt beszéd helyet. Így is tompítottuk egymás tudatát.

Leengedte a lábaimat csak a balt tartott. Így képes volt gyorsítani tempóján. Beletúrtam hajába és ráharaptam ajkaira. Kicsit erőszakos lehettem, mert vér serkent ki az alsó ajkán. Persze ez egyikünket sem zavarta a folytatásban.  

Ő ment el előbb. Teljesen váratlanul ért, de két lökés elteltével én is követtem példáját. Ajkaink és a testünk is megállt abban a kis időben, míg a beteljesülést próbáltuk feldolgozni. Apró csókokat kaptam, mintha csak jutalom lenne. Jól eset ez a kis gyengédség. Lábai remegtek úgy elgyengültem.

Leeresztette lábam, ha nem kapaszkodom meg vállában lehet összecsuklottam volna. Megtartott.

-          Még mindig gyerek vagyok? – súgta a fülemben.

-          Álláspontom változatlan. – vigyorogtam rá. Lökött egyet a csípőjén bosszúból. Le kellett hunynom a szemem.

-          Talán át kellene gondolnod, nem gondolod? – mondta és hozzáért kezével alsó ajkamhoz. Kinyitottam szemem. Vízcseppek gyöngyöztek a csirkefogóm arcán.

-          Talán. – mosolyogtam.

-          Reménytelen eset vagy. – sóhajtott rosszallóan és egy csókkal jutalmazta válaszom.

***

-          Mika! Itt vagyunk! – integetett JaeHyon az egyik asztalnál, bár akkor is észrevettem volna őket, ha nem szól egy szót sem.

Ő beképzeltsége úgy ült ott, mint aki a világot mentette volna meg és épp a megérdemelt pihenését tölti. Egy grimasszal üdvözöltem. Ő hasonló szép arcot vágott. A többiek még csak sejteni se sejtették, hogy mi mit csináltunk egy félórával ezelőtt.

-          Jól elmaradtál. – nézet rám rosszallóan JaeHyon. Egy kicsit be volt már csípve, de jól állt neki.

-          Sajnálom. Egy kölyökkel kellett foglalkoznom. – mosolygottam kedvesen. – Elég problémás volt.

Nem firtatták a dolgot. Talán azért is, mert mindenki eleget ivott, hogy ne érdekelje őket a részletek. Egyedül Zico szemei tükrözték azt, hogy pontosa tudja, mire gondolok. Mikor senki nem figyelt felemelte kezét és rám szegezte, majd magára. – Ezt még elintézzük. – tátogta.

(Folytatása lehet, hogy lesz, de egyelőre csak egy kis sztorinak szántam. Köszi, hogy elolvastátok....Ui.: Ha pedig szeretnétek folytatás csak szóljatok igyekszem teljesíteni a kérést. ::))