CNB 7.fejezet

Kedd délelőtt volt a neves nap, amikor kutyámat autóba ültettem.

Sang egész úton viszolygott, mintha érezte volna, hogy randevúra megy, de az is lehet, hogy MinHyuk önelégült feje zavarta. Amit meg is értettem kicsit. Hisz a csatát valószínűleg elveszíti MinHyuk ellen. Egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy ilyen könnyen bele mentem. Sang miattam veszíti el a meccset. Azzal győzködtem magam, hogy Sang is jól fog szórakozni ezen a héten.

MinHyuk vezetet. Külvárosi kertes házba laktak YongHwa szülei. Nagyon kedvesek voltak és örömmel fogatták Sangot.

Yua valóságos szépség volt a Német Juhászok között, de ezt nem csak én írtam alá hanem Sang is. Kutyámat pórázon vittem be a kertbe, hogy ne legyen az elején galiba. Ebem, amikor meglátta Yua-t, ha mondhatom, tátva maradta a szája. Mint amikor én megtudtam, hogy a maszkos csávó, MinHyuk. Szerelem volt első látásra.

Yua okosan szót fogadóan a gazdi parancsára 10 méterre tőlünk leült. Na Sanggal ezt nem tudtam volna meg csináltatni. Leguggoltam és elemezni kezdtem vérebemet. Nagyon izgatott lett.

-          Sang? – rám nézet. – Kérlek. Azért udvarolj is neki, ha bár ki kell, hogy ábrándítsalak. – súgtam neki. – Nem egy könnyen kaphatónak nézem. – mondtam és megpaskoltam a hátát, majd levettem róla a pórázt. – Jó szórakozást. – mondtam.

Nézet rám. Nem mozdult. Nem tudta mit is tegyen. Szerintem, tudta, hogy ha most ott hagy, akkor megcsal és egyben hagyja, hogy MinHyuk át vegye a helyét.

Yua ugatott egyet. Szívem csücske oda kapta a fejét, de nem mozdult. Megsimogattam a fejét. – Most döntsd el! Nem lesz még egy ilyen alakalom. – néztem rá.

Felállt és megrázta bundáját. Mind, aki épp a ruháját rendezi. Meg egy utolsó pillantást vetett rám és ott hagyott.

Úton hazafelé.

-          Mi a baj? Nagyon csendes vagy. – mondta MinHyuk és balra indexelt az autóval, amikor felhajtottunk az autópályára rám nézet. – Hm…?

-          Féltékeny vagyok Yua-ra! – jelentettem ki durcásan.

Felnevetet. – Arra amit Sang fog vele csinálni? – kuncogott rossz gyerek módjára. Tudom jól mire gondolt.

-          Érzéketlen tuskó vagy. – válaszoltam bosszúsan. – Egy hónapos kora óta én nevelem Sang-ot.  Minden mozdulatát ismerem. Még azt is tudom, mire gondol.  – feleltem. – Nagyon féltékeny rád, és nem igazán tudta, hogy most mit is csináljon.

-          Igazából neki akarok jót…

-          Tessék? – lepődtem meg.

-          Utána olvastam ennek a falaka vezér dolognak és azzal, hogy kiéli egy kicsit magát. – futó pillantást vetett rám. - Nem lesz velem annyira agresszív. Vagyis reménykedem, hogy elfogadja, hogy hozzád érek. – zavartan mosolygott.

Ezt nem tudtam nevetés nélkül meg állni.


(ez volt az utolsó előtti fejezet... a következő dupla vagy tripla hosszú lesz remélem mindenkinek elnyeri majd tetszését .... :D)