Holiday (1)

 Sziasztok! Egy új sztori első fejezetével érkeztem ma még pluszba. Remélem tetszeni fog nektek :)

 

1.fejezet: EunHae

A stadion tömve volt. És ez nem is volt meglepő. Japánban nem volt olyan koncert, ahol akár egy ülő hely is szabadon marad, akár kik(ki) is lépnek fel, és ez most is így volt.

A közönség feszülten várakozott. Valahol az egyik oldalon felkiáltott valaki, majd az a két szó egyre több helyről hangzott.

-          SUPER JUNIOR!!!!!! – ordította az egész stadion egyszerre egyforma hangon. Akár kintről is tisztán lehetett hallani.

Korom sötét lett, de senki nem hagyta abba az ordítást, sőt egyre hangosabb lett.

A tömeg akkor kezdett halkulni, amikor a hangfalakból halk zene kezdet felerősödni, majd a közönséggel szemközti falon egy hatalmas kivetítőn megjelent egy szöveg.

„おはよございます”

(Ohayo Gozaimasu)

Többen felsikítottak, de a többség még mindig csak két szót ordított önfeledten. – SUPER JUNIOR!!!!!

A felirat eltűnt és egy hatalmas kép jelent meg a helyén. Kép alatt az illető nevével. A hangfalból feldübörgött a narrátor hangja.

-          LEETEUK! – majd megjelent a következő kép és így tovább. – HEECHUL! HANGENG! – újabb kép. – YESUNG! KANGIN! SHIDONG! SUNGMIN! – egy-egy kép a nevekhez. – EUNHYUK! DONGHAE! SIWON! - a tömeg őrjöngőt a képek láttán. – RYEOWOOK! KIBUM! KYUNHYUN!

Az utolsó képnél a narrátornak már nem kellett megszólalnia hisz az egymás mellett felsorakozott félmeztelen Koreai Banda képe már a közönség számára rég egyértelmű volt kiket ábrázol.

-          Ohayo Tokyo! – ordított bele valaki a mikrofonba.

Váratlan fény gyulladt a színpadon.

Tizenhárom énekes ált egymás mellett felsorakozva, hatalmas vigyorral az arcukon.

-          SUPER JUNIOR!!!! – ordította fel torzított hangon Heechul.

-          Yeah!!! Oh!! Huuu! – hördült fel a többi tag is.

-          Wááááááá! – sikította a tömeg.

A hangfalból váratlanul feldübörgött az első szám aláfestő zenéje.

Az énekesek laza, lezser lépésekkel álltak be a helyükre. Némelyikük a közönségnek is integetett őrülten.

-          Dance, dance, dance, dance, oh, oh, oh, oh, sorry, sorry, sorry, sorry…….

Nyolc óra elteltével a Super Junior főhadiszállásán.

-          Uh ki vagyok! – nyögte Eunhyuk hangosan és szétterült a kanapén.

-          Nekem mondod? – dobta le a táskáját Donghae és leült a fotelbe. Nyakát hátra billentette és nézte a plafont. – Otthon édes otthon!  - mondta és az ajtó felé kémlelt valakit hiányolt. – Te Hyukie! Siwon nem mögöttünk jött?

-          Csak nem hiányzom Donghae? – lépet be a nappaliba unott fejjel az említett. – Három órás koncert Japánban. Végül rögtön haza Soul-ba. A főnökség sem kímél minket! Hulla vagyok én is. – zsörtölődött, majd oda lépett a plafont bámuló Donghae-hez és levette róla a baseball sapkát. – Folyton rajtad van! Amióta Eunhyuk-től megkaptad! – mutatott az kanapén terpeszkedőre, aki már rég mély álomba merült.

Mindketten megkövülten nézték a szunyókáló Oppát.

-          Ez gyors volt. – állapított meg Siwon elismerően, majd visszaadta a sapkát Donghae-nek. – Zuhanyozok mielőtt a többiek megjönnek. Legalább nem kell senkire várnom. Nem értem, hogy mért ilyen kicsi a fürdő. Csak két zuhanyzó. Mi meg tizenhárman vagyunk. – mondta bosszankodva, de mielőtt eltűnt volna a folyosón, hátra fordult. – Nem jössz? A másik zuhany üres lesz? Nem kellene sorba állnod.

-          Én ráérek. Megvárom a többieket. – intet a magasnak, hogy csak nyugodtan mennyen.

-          Te tudod. – vonta meg a vállát Siwon és már ott sem volt. – De ne panaszkodj, ha Heechul és Kangin után megint elfogy a meleg víz. – mondta már a folyóson.

Donghae csendben üldögélt. A szemei majd leragadtak olyan fáradt volt. Persze erre még rá tett egy lapáttal a felfűtött lakás is.

A szeme sarkából észrevette, hogy a kanapén Eunhyuk megmozdul. Felemelte bóbiskoló fejét és az Oppára nézet.

 A fiú keze lecsúszott a mellkasáról és a kanapé mellett lógott.

Donghae feltápászkodott és oda lépett a kanapéhoz és végig nézet a nála idősebb srácon.

Eunhyuk feje jobbra volt billenve bal lába a kanapén jobb lába földön támaszkodott. Bal kezét a pólója alá csúsztatta, így az egy kicsit fel volt tűrve. Bokszere és izmos hasfala is kilátszott. Jobb keze csak lógott a kanapé mellett. Homlokán a meleg miatt izzadság cseppek gyöngyöztek. Arcizmai nyugodtak voltak. Ajkai résnyire nyitva. Szőkés barna haja egy kicsit kócos volt.

Donghae egy darabig nézte, majd észhez kapott, hogy mért is jött ide. Lehajolt, hogy felemelje a szunyókáló kezét, de váratlanul elöntötte az arcát a forrósság.

Az oka egy kellemes férfi illat volt. Nem másé, mint Eunhyuk-é.

Donghae felemelte a fiú kezét és mellkasára fektette. Az illat egyszerűen felborzolta a tudatát és minden fáradsága elillant. Idegesen kémlelte a fiút, hogy nem-e keltette fel, de az csak nyugodtan szuszogott tovább.

-          „ Mi a fene?” – kapott a mellkasához. A szíve nagyon gyorsan vert, amikor megérezte Eunhyuk illatát. Zavartan megrázta a fejét, hogy kiverje ostoba gondolatait a fejéből.

Idegesen lépett el a kanapétól, majd ott hagyta az alvót és elindult a bejárati folyosó felé, de mielőtt kiviharzott volna rajta szemben vele már nyílott az ajtó.

-          Jó gyorsak voltatok. – mondta Leeteuk, amikor meglátta vele szemben álló kábult fiút. – Ugye nem akarsz most lelépni? A menedzser hívott. – mutatott az épp kezében lévő telefonra. Közben maga előtt terelgette Donghae-t vissza a nappaliba.

-          Komolyan piheni sem hagynak minket! – kiáltott fel felháborodva Leeteuk mögött Heechul, őt pedig a többi tag fáradt komás fejjel.

-          Te se engem. – mondta a ricsajra felkelt Csipkerózsika bosszankodva a kanapéról.

Tíz perc elteltével már mindenki a nappaliban volt. Igaz Siwon törölközőben, de ez senkit nem zavart. Donghae téblábolt ide-oda, mert az előbbi incidens miatt nem akart Eunhyuk mellé ülni.

Persze egyszerűen lett megoldva a dolog. Eunhyuk megragadta a karját és lerántotta maga mellé.

-          Ülj már le! – rivallt rá a szőkés barna hajú.

Leeteuk körbe nézet, hogy mindenki figyel e, majd bele fogott mondandójába. – Sajnos a pihenés elmarad fiaim. A menedzser alig negyed órája, adta át a vezetőség utasításait.

-          Na ne! – hördült fel mindenki egyszerre, Kangin hozzá tette. – Három hetes koncert turnéról jöttünk haza! – akadt ki, majd felemelte kezét és számolni kezdet. – Első héten itthon, második héten Taiwan-on, utolsó Japán. Most értünk haza és már holnapra vannak programjaink?

-          Kangin ezt én is nagyon jól tudom, de ez a Show biznisz. –mondta fáradtan az Angyali vezető. – Akkor hát folytatom. Ami a legfontosabb gratulálnak, hogy a turné ilyen jól sikerült. – néhányan elmosolyogták magukat. - Ezen a héten még mindenkinek keményen kell dolgoznia, aztán utána elmegyünk az ügynökség nyaralójába egy hónapra. Ez azért nagy jutalom!

Mindenki szeme elkerekedett. – Egy hónap? Ilyen se volt még soha. – nyögte Kyuhyun.

-          Engem is meglepet. – bólintott a Vezető egyetértően, majd folytatta az adatok és programok közlését. – Napirend. Sungmin, Kibum, Yesung, Ryeowook… Szerdán és csütörtökön TV vetélkedőre mentek Daegu-ba. – mondta. – Siwon! Hétfőn és pénteken fotózásod lesz. A hétfői fotózás, a Poseidon című sorozat képanyag bővítése miatt kell. Pénteki pedig ANAN Japán újság felkérése, hogy legyél a „hónap férfija”. Az ügynökség bele ment szóval nincs választásod. Péntek reggel kilenckor indul a géped Japánba este jöhetsz is vissza.

-          Frankó, hogy nem én hozom a döntéseket. – zsörtölődött az említett „hónap férfija”.

-          Kyuhyun! Klipforgatás, de ha jól tudom, akkor ez már nem újdonság neked, mert TRAX banda már felkereset vele személyesen? – érdeklődött.

A csapat legfiatalabb tagja nyögött egyet. – Valami rémlik. – bólintott. - Mikorra tették??

-          Kedd és szerda. A színésznő, akivel együtt fogsz dolgozni csak így ér rá. – felelte Leeteuk, majd Kangin mutatott. – Mielőtt el nem felejtem, Kangin! Üzeni a vezetőség, hogy a héten intézd el a papírokat a bevonuláshoz, mert amint visszajöttünk az egy hónapos pihiből. Te mész a katonaságba.

-          Komoly? – mindenki elkerekedett szemmel nézett a Vezetőre, aki fásultan bólintott.

-          Ez a múltkori bakim miatt van? Ittas vezetés. – kérdezte Kangin, de tudta jól a választ.

-          Valószínű. – Leeteuk megrázta a fejét fájó arccal, majd folytatta. – Hangeng, Heechul, Shidong, és én péntek, szombat, vasárnap…Taiwani beteg kis gyerekeket fogjuk meglátogatni.

Pár perc hatásszünet jött, amit Csipkerózsika tört meg.

-          Mért minket hagytál a végére? – kérdezte Eunhyuk gyanakodva és magára majd a mellette ülőre mutatott. Donghae felkapta a fejét.

-          Hát igen ti nagy mázlisták vagytok fiúk. – mondta Leeteuk elismerően, majd rögtön folytatta. – Az ügynökség az akarja, hogy legyen egy Kis Lemezetek.

-          Kis Lemezünk? Mégis mért? – nézet Donghae értetlenül.

-          Emlékeztek most Japánban a második koncerten amikor Kyoto-ban voltunk… - magyarázta a Vezér. - …. Heechul… a szólója előtt rosszul lett. És ti akkor rögtönöztetek. Az-az Oppás szám megnyerte a közönséget és a vezetőséget is. Azt akarják, hogy ki adjuk. Hétfőn, felveszik a demót és kell a koreográfia is..…a CD-hez, de majd csak egy hónap múlva adják ki….hogy egy kis szünet után nagy újdonság legyen. Kedden lesz a fotózás és a klipforgatás. Mindent rátok bíznak. Haj, smink, ruha, és még a forgatás módszerét is azt akarják, hogy váratlan legyen és meglepő plusz persze hatásos. Amilyen maga a szám is. – mondta az Angyali Vezető.

-          Aha és mért vagyunk mi mázlisták? – kérdezte Eunhyuk.

-          Mert ti már kedd este mehetek a nyaralóba. – felelte. – Mindenki más, majd csak akkor megy ha elintézték ügyes bajos dolgaikat.

Eunhyuk elvigyorodott. – Ez tetszik. Szóval a koreográfia az enyém… - gondolkodott el látványosan.

-          Létszi ne es túlzásba. – mondta Donghae grimaszolva.

-          Nem tom miről beszél? – mosolygott a szőkésbarna. – Tök egyszerű dolgokat találok ki átlagban…

-          Nem akarom meg zavarni a beszélgetést, de még lenne, valami aztán mindenki mehet a dolgára. – vágott az Oppá szavába Leeteuk. – Hyukie. Van egy rossz hírem. Ki kell költöznöd a szobádból.

-          Mért? – háborodott fel.

-          Tudod jól, hogy előtte az volt a raktár és a menedzsernek kell a hely.

-          Akkor még is hova költözök? Múltkor az volt a baj hogy hárman voltunk. Alig fértünk el.

-          Találtak rá megoldást. – felelte. – Kangin ugye bár elmegy. Kyuhyun egyedül lesz. És mostanság sokat modelkedik. Úgy gondolták, ha Shiwon is bele megy, akkor át költözik oda. Te meg mehetsz Donghae-hez úgy is mostanság nagyon össze vagytok nővel. – mondta és Siwon-ra nézet kérdő tekintettel. – Siwon?

-          Aludhatok rá egyet? – kéredzet rá a törölközőben pózoló.

-          Kapsz egy hónapot, hogy eldönts. – felelte a Vezető, majd látványosan elgondolkozott. – Azt hiszem… ennyi lenne a program jövő hétre. Mindenki tisztességesen oldja meg a feladatait.  – mondta biztatóan felemelte a kezét. – Figthing SuJu.

Halk ujjongás hangzott el.

Mindenki mozgolódni kezdet. Sungmin is felkelt Eunhyuk mellől.

A fiú kihasználva a megüresedett helyet eldőlt a kanapén, bal lábát átlendítette Donghae feje felett és hasonló pózban helyezkedet el, mint a megbeszélés előtt. Azzal a csöppnyi különbséggel, hogy Donghae lábai között ült.

Már csak ketten voltak a nappaliban.

Eunhyuk szórakozottan bámulta a fiatalabb fiút. – Nem kéne neked is pihened? – nézet rá fürkésző tekintettel. – Holnapunk kész szenvedés lesz.

Donghae egyetértően bólintott. Fel akart állni, de félúton Eunhyuk megragadta a karját és magára rántotta. Majd a meglepett fiú fejét gyengéden a mellkasához szorította. – Nem kell ahhoz elmenned, hogy pihenj. Engem nem zavar, ha itt maradsz. – vigyorgott a szőkésbarna hajú a másikra.

-          Hülye vagy Hyukie! – bosszankodott a másik és feltolta magát a fiúról, úgy nézet le rá. – És te leszel a szobatársam? – grimaszolt a fiatalabb.

-          Mért nem tetszik? – kérdezte az Oppá, és hirtelen felkönyökölt. Ajkai majdnem hozzá értek Donghae-jéhez.

***

Másnap

A „Siwon-Donghae” feliratú ajtón halk kopogtatás hallatszott. A bent lévő egyetlen egy személy olyan mélyen aludt, hogy még az ajtónyikorgásra sem kelt fel pedig a másik szobákból is tisztán lehetett hallani az idegesítő hangot.

Eunhyuk körül nézet a szobában. Siwon már hat órakor elindult a fotózásra. Donghae mint egy kis gyerek maga alá gyűrt takaróval össze gömbölyödve aludt. Siwon biztos megsajnálta reggel, mert saját takaróját a fiú hátára terítette.

Oppá egy darabig álldogált, majd elhúzta függönyöket, hátha attól felkell az Álomszuszék. Az ötlet eredménytelen volt. Donghae még a füle botját sem mozdította a vakító fényre. Eunhyuknek más módszerhez kellett alkalmaznia.

Leült az ágy szélére és az alvó fölé hajolt, majd gyengéden bele fújt a nyakába. Donghae aprót mozdított fején a langyos leheletre. Az Oppá teljesen rá látott a fiú arcára. Végig nézet a nyugodt gondtalan arcon. Tekintete a résnyire nyitott ajkakon akadt meg. Furcsa érzés futott végig a gerincén. Akaratlanul is megnyalta ajkait. Vágyakozást érzet. Vágyakozást arra, hogy megcsókolja a fiatalabb fiút.

A gondolkodásból, maga a fiú zökkentette ki, amikor feje másik pózt választott. Eunhyuk azonnal észhez tért a kábulatból.

Gyengéden megrázta a fiút a vállánál. – Donghae! Kelj már fel…

-          Siwon…?? - nyögte fiú. – … aludj te is… - mondta kómás hangon és tapogatózni kezdett zaklatója kilétét keresve. Amikor megfogta Eunhyuk ingjét olyan erővel rántotta le maga mellé az ágyba mintha, csak egy rongybaba lenne. Át karolta és bele fúrta az arcát a fiú oldalába. –… álmos vagyok… - szuszogta csendesen.

Az Oppá nem tudta mire vélni a dolgot, így pár másodpercig még hagyta az Álomszuszékot.

-          Donghae az istenit! – káromkodta el magát hangosan az általában nyugodt Eunhyuk.

Donghae felemelte fejét és ködös tekintettel nézet az Oppára. – Te nem Siwon vagy… - nyögte komoly arccal, majd feje visszahullott a párnákra. – Kapcsold le a villanyt, mert aszom…. – duruzsolta a párnába, majd megfogta Siwon takaróját és a fejére húzta. – Hagy békén akárki is vagy…

-          „Föl se ismer, na ez szép mondhatom.” – mérgelődött a szőkésbarna és bele túrt rövid hajába. – „Mit kezdjek most vele?” – ki nézet az ablakon, majd váratlanul fény gyúlt elméjében. – Nem fogok miattad elkésni a demóról. – mondta halkan.

Megragadta Siwon takaróját és lerántott a földre. Donghae összehúzta magát, mint egy fázós kis kutya. Eunhyuk nem elégedett meg ennyivel. Megragadta a fiú bokáját és lerántotta őt is földre rá a takaróra.

-          Áááá… Normális vagy! – ébredezett Donghae, de amint érezte maga alatt a takarót már nem is érdekelte, hogy leeset az ágyról. Álmosan fejet hajtott.

Eunhyuk se zavartatta magát, megragadta a takaró két végét és elkezdte kihúzni Dongéstől az ajtón, majd végig a szobák folyosóján, át a nappalin, és végül a bejárati ajtón is kihúzta a ház előtti udvarra. Fogott egy adag frissen hullott havat és rádobta az alvóra, majd a sikítást nem várva meg, bement a házba és bezárta az ajtót. Elégedetten hallgatta a másik káromkodását.

-          Hyukie, ha egyszer bejutok esküszöm megöllek. – ordította a kint fagyoskodó.

-          Azt hiszem, egy darabig kint maradsz. – mondta az Oppa mosolyogva az ajtónak támaszkodva.

Talán három perc sem telet bele, mire Donghae hangnemet váltott mert tudta, hogy ezzel nem fog bejutni a fűtött épületbe. – Nem csinálok, semmit csak engedj be. Szétfagyok. – hangosan köhögni kezdett.

Eunhyuk nagy szívéről volt híres így hát nem is meglepő, hogy beengedte a fiatalabb fiút. Aki szikrázó szemekkel nézet rá.

Donghae haja vizes volt az elolvadt hótól, Siwon takarójával burkolta be magát, de az sem volt melegebb főleg, hogy csak egy alsó gatya virított rajta. Ajkai teljesen lilára váltottak.

-          Ez muszáj volt ugye? – kérdezte a barna hajú dühösen.

-          Reggelem legszebb pillanata az, hogy láthatom a dühös arcod. – vigyorgott Eun, majd órájára nézet. – Fél órát kapsz, hogy elkészülj, se többet se kevesebbet. Ha nem készülsz el itt hagylak. – mondta komolyan.

-          Ezt a kis akciód, még visszakapod. – vicsorogta Donghae, közben fenyegetően megbökte ujjával az Oppa mellkasát.

Valójában viszont nem volt mérges Eunhyuk-ra. Főleg azután, hogy kor reggel hozzábújhatott két perc erejéig. Tisztában volt vele, hogy nem Siwon rántotta le maga mellé.

-          Alig várom! – súgta Eun ráérősen, Donghae fülébe, aki megborzongott.

Fél óra múlva már az autóban ültek. Külön sofőr jött értük. Az út nagy részében csendben üldögéltek.

Donghae makacsul hallgatott, mint aki vérig lett sértve.

Eun pedig jót szórakozott rajta magában.

A sofőr leparkolt egy bevásárló központ előtt. Az oka az volt, hogy amikor megérkezett a Super Junior főhadiszállására, Leeteuk félméteres listával ajándékozta meg. A beszerezni való dolgokról az egy hónapos pihenésre, amit tegnap este írtak össze.

Ott is hagyta a két sztárt az autóban, nagy bocsánatkérés közepette. – Biztos, hogy nem gond? – kérdezte a sofőr Eun-tól, mert Donghae nem volt hajlandó senkire sem figyelni.

-          Biztos. Menny csak. – felelte a szőkésbarna. – Félóra van még a felvételig.

A sofőr elment. Az Oppá, Donghae-hez fordult.

-          Mint egy rossz kölyök, úgy viselkedsz. – közölte a fiatalabbal meglátását.

-          Ha nem tetszik, ne néz rám! – felelte a fiú grimasszal, továbbra is az ablak felé nézve. – Ha elrontod a reggelem, akkor vállald érte a felelőséget.

-          Oh sajnálom, hogy felkeltetem Úrságod. Nem érted a viccet. – mondta szórakozott hangon. – Mi a bajod?!

-          Rossz napom van. Ennyi! – válaszolta.

-          Akkor jó lenne ha vissza térne hozzám a régi Donghae. Mert hiányzik. – felelte Eun csendesen és most ő nézet ki az ablakon.

Donghae viszont rá nézet meglepődött arccal. Agya háromszor is lejátszotta ugyan azt a két mondatott. - …” Mert hiányzik…” - Donghae mellkasában és gyomortájékán egyaránt tűzijáték robbant. Minden duzzogás és rossz kedve hipp hopp eltűnt. Úgy érezte muszáj beszélnie.

-          Hyukie… bocs. – mondta az utolsó szót amikor Eun ránézet.

-          Mért kérsz bocsánatot? – vigyorodott el az Oppá. – Nekem kellene. – nevette el magát, amikor a barnahajú bűnbánós arcát nézte.

-          Tényleg!!!!! – kiáltott fel váratlanul. – Öhm… Akkor kérj bocsánatot! – parancsolta kihúzva magát.

-          Csak szeretnéd! – vigyorgott a szőkésbarna.

Donghae elmosolyodott.

***

Késő este…

A zuhanyzó ajtaján mindig lógott egy tábla, aminek egyik oldalára az volt írva, hogy „foglalt” a másikra pedig, hogy „üres”. Donghae megállt az ajtó előtt.

-          „Foglalt” – tudta jól ki van bent, de visszakozott azzal gondolattal, hogy bemenjen, és elfoglalja a másik zuhanyt. Egy kicsit zavarta a délután történtek. Végül döntött és két kopogtatás után benyitott.

Eunhyuk az első zuhanyban fürdött. Ott nem volt zuhanyfüggöny csak a belsőnél.

-          Hogy, hogy, nem a belsőben fürdesz? – érdeklődött Donghae miközben elkezdte beállítani a megfelelő hőmérsékletet magának, tekintete többször végig vándorolt a neki háttal álló meztelen Oppán.

-          Zavar a függöny… mindig hozzám tapad. – felelte az Oppá és hátra fordult. Tekintete találkozott a barna hajúéval.  Donghae hamar elszakadt a gesztenyebarna tekintettől, és beállt a zuhany alá.

EunHyuk fél mosollyal az arcán fordult vissza. – Mit szólsz a táncos csajokhoz?

-          Semmit. – mondta fiatalabbik. És felrémlett előtte a délutáni próba. Hyukie tánca a lányokkal. Elöntötte a düh. – De láttam Te nagyon elvoltál velük. – mondta szemrehányó hangon. – Élveztétek a próbát gondolom. – mondta dünnyögve az orra alatt.

-          Féltékeny vagy? – érdeklődött az Oppá közvetlenül a háta mögött.

DongHae meglepődve fordult hátra. A barnás szőke törölközőben állt előtte, és szórakozottan bámulta őt. Tekintetük találkozott. Donghae zavarba jött. – Nem vagyok féltékeny! – háborodott fel túl látványosan. – Még is mért lennék?

EunHyuk se szó se beszéd belépet a barna hajú mellé a zuhany alá. – Féltékeny vagy. – jelentette ki szórakozottan.

Donghae arca rák vörös lett, de nem a meleg párától, ami már az egész fürdőt be töltött, hanem az Oppá közelségétől és gesztenyebarna szempárjától, ami még a vízfüggöny mögül is mélyen az övébe fúródott.

A fiatalabbik hátrált egészen a kicsempézet falig. Kettőjük közti távolság már csak a zuhanyból ömlő víz szabott gátat.

A víz váratlanul el ált. Donghae azonnal a csapokra kapta a fejét, amin EunHyuk kézfeje pihent.

-          Öhm… EunHyuk… - nézte a fiú kezét zavartan, majd felnézet az Oppára. – Én épp fürödni akartam… - mondta remegéssel a hangjában.

A mondatott nem tudta befejezni, mert a szőkésbarna ajkai az övére tapadtak. Eun szabad kezét a fiú feje mellett a csempén támasztotta meg.

A barna hajú gyomra görcsbe ugrott, a forró ajkak érintésétől. EunHyuk nyelve magabiztosan végezte a dolgát a fiatalabbik szájában. Donghae szemei a teljes megdöbbenést mutatták. Aztán váratlanul azon kapta magát, hogy lehunyja szemeit és át adta magát a furcsa, de igen csak kellemes nyelv játéknak. Pulzusa kis híján az ezret verte. Szíve ki akart ugrani a helyéről. Még soha nem érzet azelőtt ilyet. Aztán ajkai váratlanul felszabadultak. Amikor lassan kinyitotta szemét, senki nem ált már vele szemben és a víz is úgy folyót, mint ha nem történt volna semmi.

-          Hyukie… - nyögte halkan. Kezeit az ajkaihoz emelte, még mindig érezte a meleg ajkakat és a puha nyelvet a szájában. – Az első csókom… - Nyelt egy nagyot. A kis jelenet mást testrészét is élénkségre sarkalt, ami kisebb döbbenetet okozott a fiatal fiúnak. Idegesen állt be a hűvös víz alá. Arca lángolt, ha csak arra gondolt, hogy felizgult Eun-ra.

10 perccel később.

Hyukie szobája nagyon szűk volt épp hogy csak elfért az ágya. Az ággyal szemben volt az ajtó.

A szobában korom sötét volt csak az ablakon szűrődött be egy kevés fény, ami az ágyon ülő Oppát gyenge fénnyel megvilágította.

Hyukie nagyot sóhajtott. Felhúzta egyik térdét könyökét megtámasztotta rajta és tenyerével eltakarta fél arcát. Csendesen várt. Kíváncsi volt Donghae reakciójára. Jól szórakozott a fiú tehetetlenségén és zavarán. Mostanság ezt tartotta a legmókásabb dolognak.

Bár most furcsa mód görcsben volt a gyomra. Nem gondolta volna, hogy ilyen reakciót vált ki belőle az, hogy Donghae visszacsókol.

Hirtelen felkapta a fejét. Ajtónyitódás hallatszott, majd papucscsoszogás. A csoszogás a szobája előtt elhallgatott, majd fél perc elteltével tovább haladt.

A szőkésbarna megkönnyebbült. Bele se mert gondolni, hogy magyarázta volna ki a dolgot.

Másnap…

Donghae olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy egy pillanat erejéig nem tudta hol van. Légzése szapora volt arca pedig verejtékben úszót. Visszaemlékezet az álmára, ami halk nyögést váltott ki belőle. Hirtelen felkapta a fejét és ijedten nézet körbe, hogy álmának főszereplője nincs-e ott. Megnyugodva tapasztalta, hogy csak Siwon aludt mélyen a másik ágyon. A barna hajú feltápászkodott és halkan elhagyta a szobát a konyha felé vette az irányt. Amikor elballagat Hyukie szobája előtt az ajtó váratlanul kinyílt. A barna hajúnak csak egy kicsi kellet a teljes szívrohamhoz.

-          Donghae…??? – a szőkésbarna arca hófehér volt, szemei karikásak. Tekintete ködös, kezével olyan erővel kapaszkodott a kilincsbe, hogy az ujjai elfehéredtek. Háta kissé megvolt görnyedve. – Nem vagyok jól… - mondta halkan alig érthetően. Aztán váratlanul össze rogyott, mint egy rongybaba.

-          Hyukie… - Donghae azonnal felemelte az ájultat és visszacipelte a szobájába, majd az ágyra fektette. Kezét a homlokára helyezte, ami tűz forró volt.

Hajnali három óra volt. Donghae reggelig borogatta a beteg Oppát és őrözte az álmát. Muszáj volt magához téríteni az idősebbet, mert a klip felvételt az napra nem mondhatták le. Reggel nyolc óra táján EunHyuk magához tért.

Donghae mellette az ágyon bóbiskolt. Nem is volt meglepő, hogy amikor az Oppá megmozdult a fiú szemei azonnal felpattantak. Pár pillanat ereéig néztek egymás szemébe, majd Donghae szólalt meg.

-          Élsz? – kérdezte, egy ásítás közepette.

-          Aham. – felelt az Oppá. – Azt hiszem.

-          Túlzásba esel néha. – mondta a fiatalabbik és felkelt az ágyról.

-          Van benne valami. – bólintott az Oppá, majd megragadta Donghae karját és visszarántotta az ágyra és fölé hajolt. – Azt hiszem nem fejeztem be azt, amit tegnap elkezdtem. – mondta váratlanul.

-          Te miről….b… - Donghae képtelen volt befejezni a mondatott, mert Hyukie hasonlóan a tegnapi jelenethez, most is belé fojtotta szavakat.

Az Oppá rutinosan támadta le a fiatalabb ajkait. Kezét becsúsztatta a fiú pólója alá és végig simított a felső testét. Donghae halkan bele nyögött a Hyukie által irányított csókjátékba. Az idősebb ajkai mosolyra húzódtak, majd elváltak a barnahajúétól. Nem szólt egy szót se csak bel csókolt a másik nyakába. De ezt nem egyszer vitte véghez.

Donghae hátra feszítette a nyakát. Képtelen volt ellenkezni. Élvezte a másik minden egyes mozdulatát.