Holiday (4)

4. fejezet: Már régen volt

Stúdió már készen ált az esti tévé műsorra. A műsorvezetők épp átbeszélték a kérdéseket a meghívott vendégekkel.

-          Miután az alapvető kérdésekkel végeztünk, rá fogunk térni a magánéletire. – mondta műsorvezető hadarva a menetet a négy sztárnak.

-          És ezek a kérdések pontosan mit takarnak. –kérdezte Yesung, határozottan. Amikor a banda darabokra szakad és különböző helyszínekre hívják meg őket, mindig meg van, hogy ki vezeti a csapat töredékét. Az egyik ilyen szószoló Yesung volt. – Csak, hogy ne érjenek miket váratlanul, vagy éppen kellemetlenül a kérdések. – ahogy beszélt egy cseppnyi érzelem se tükröződött az arcán.

A műsorvezető arcán látszott, hogy nem szereti, ha a sztárvendégei felkészülnek a kérdéseire. Sóhajtott, majd elhadarta vázlatosan, papírjait nézve. – Szülők, család, barátnő, vagy esetleg egy ex, halott állat…stb..stb… - tárta szét karját. – Ami érdekli a nézőket. – mondta és távozott.

Kibum Yesung vállára tette a kezét. – Seggfej. Tipikus… valamelyikünkről kiderítettek valamit és most TV műsor alatt lecsapnak ránk. Ez mind csak formalitás, az is hogy négyünket hívták pedig valójában egyikőnk lesz a téma. – Kibum ránézet másik két társára Ryeowook-ra és Sungmin-ra. Az utóbbi elvigyorodott.

-          Ahogy Angyali Vezetőnk szokta mondani… „Ez a Show biznisz”… - mondta Sungmin szórakozottan. Önbizalma töretlen volt mind mindig, bármilyen kutyaszorítóból ki tudta húzni magát anélkül, hogy a szájára vette volna az újság. Az őszintesége segítette ki a bajból. – Jobb lesz, ha bemegyünk. – mutatott a stúdió fele.

Ryeowook egyetértően bólintott. – Jobb, ha minél hamarabb túl vagyunk rajta. Holnap megint egy műsor aztán végre… - mondatott nem tudta befejezni, mert Yesung befogta a száját.

-          Arról nem beszélünk a lakáson kívül. – nézet rá szigorúan, de arca hamar meg enyhült. – Igazatok van, induljunk!

A TV műsor első fele, problémamentesen haladt, és már csak az utolsó kérdések voltak hátra. Nagy része sunyi volt és nehezen kikerülhető. Yesung kezdett megkönnyebbülni, nem szeretett LeeTeuk jelenléte nélkül beszélni, de nem tehetett mást. A műsorvezető Sungminhez intézte utolsó kérdését.

-          Igaz, hogy még mindig tartod a kapcsolatot Ex-barátnőddel? – nézet fel a papírjaiból. Még csak körítést sem adott a kérdésnek egyből a közepébe vágott.

-          Igen, igaz. – felelte a fiú mosolyogva.

-          És ő az, aki arra sarkalt, hogy énekes legyél? – személyeskedett a férfi.

-          Igen, pontosan! Addig nem hagyott békén, míg el nem mentem egy meghallgatásra. – emlékezett vissza vigyorogva.

-          És milyen személyiségű lány? – folytatta izgatottan a műsorvezető, úgy érezte, most olyan dolgokat szedhet ki a fiúból, amit senki más.

Yesung kezdet ideges lenni, de nem mert közbe szólni, mert attól félt azzal elront mindent.

-          Örökmozgó. Kedves és gondoskodó. Szerénynek nem mondanám, de ez sose volt a hátránya. Nagyon kedveltem.

Sunyi mosoly futott át a műsorvezető arcán, de senki nem vette észre. Pontosan ilyen kijelentésre várt, mint Sungmin utolsó mondata. Belenézet papírjába, majd feltette azt a kérdést, amit már az elején tervezet. – Ha ennyire kedvelted, akkor mért szakítottál vele?

-          Mért szakítottam vele? – kérdezett vissza Sungmin. Meglepettségnek semmilyen formáját nem mutatta. – Hm… Mindig közel álltunk egymáshoz, de különböztünk sok dologban, amit nem tudtunk a küszöb alá söpörni csak úgy. A szakításunkat nem csak én döntöttem el. Közös megegyezés alapján váltunk el egymástól.

-          Még mindig érzel iránta valamit?

-          Csak tiszteletet. – felelte egyszerűen.

-          Tiszteletet?

-          Igen. –bólintott Sungmin. – Megvalósította az álmát, ami nem kis feladatnak bizonyult, 17 évesen.

-          Megtudhatnánk ennek a lánynak a becses nevét?

-          Sajnálom, de ez az én titkom marad. – mondta vigyorogva a kamerába Sungmin. – Nem akarok kellemetlenséget okozni neki.

Bár a válasz nem tetszett a műsorvezetőnek, kénytelen volt ejteni a témát és zárni a műsort, mert így is csúsztak a műsoridővel.

Tízperccel később a kis buszban.

-          Sungmin te egy áldás vagy. – mondta Ryeowook szórakozottan. – Még csak zavarba se tudott hozni, az-az átkozott hapsi.

-          Mért hozott volna zavarba? – kérdezett vissza a szőke hajú Sungmin, és bekötötte a biztonsági övet. – Ez akkor is elmondtam volna a tévének, ha nem kérdezik meg. – tárta szét a karját. – Nagyon komolyan veszitek az interjúkat és nem tudtok tisztán gondolkozni mindig csak rosszat látjátok. Felesleges azon rágódni, hogy épp milyen pletykán rágódnak, mond az igazat és kész. Vezetőnk is meg mondta, hogy „Fő az őszinteség”…. – emelte fel úját mindentudóan.

-          Nagyon rá vagy kattanva LeeTeuk bölcsességeire. – grimaszolt Kibum.

Yesung egy darabig csak bámulta Sungmin-t, majd feltette a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatta. – Sungmin, még is ki ez a lány? És tényleg neki köszönheted, hogy énekes lettél?

Sungmin rá nézet szórakozottan. – Érdekel a sztori mi?

A válasz egyértelmű bólintás volt.

Sungmin kinézet az ablakon és bele kezdet meséjébe. A többiek figyelmesen hallgatták. – Tizennyolc voltam, amikor megtetszett. Egy suliba jártunk. Ő alattam járt kettővel. Már akkor ismerte a nevét mindenki. Nagyszájú és néha öntelt volt, de ha jobban megismered nem is veszed észre. Kedves és túl őszinte.

-          Nem esel egy kicsit túlzásba? – kérdezte Kibum meglepődve.

-          A haverjaimmal fogadtunk és elvesztettem a fogadást.  – Sungmin meg se hallotta Kibum kommentjét. – A büntetésem az volt, hogy valljak szerelmet neki. Egy kicsit paráztam, hogy mit és hogyan kellene csinálnom, de végül szerenádoztam az ablaka alatt.

-          Mit csináltál? – nevetek egyszerre fel mind.

-          Jól hallottátok. Szerenádoztam.

-          És..?

-          Kihajolt az ablakon, és azt mondta, hogy egy idióta vagyok, erre fel is voltam készülve. Viszont meglepetésemre, bele ment abba, hogy a barátnőm legyen, de volt egy feltétele. El kellet mennem egy meghallgatásra. – Sungmin felnevetett. - Azt mondta szép a hangom. Én viccnek gondoltam az egészet, de még is elmentem. – mondta mosolyogva a mesélő. – Nem vettek fel. De az iskola egyik legszebb lánya a barátnőm lett.

-          Wáó… - vigyorgott össze Ryeowook és Yesung. – Love Story a javából. – tette hozzá Ryeowook.

-          Egy évig volt a barátnőm. Addig-addig unszolt, míg végül elhatároztam, hogy énekes leszek. Jelentkeztem az SM meghallgatásra és lám itt vagyok. Utána szakítottunk. Ő is ment a saját feje után, meg én is.

-          És az ő álma mi volt? – kérdezte Ryeowook kíváncsian.

-          Túlszárnyalni a bátyát. Soha nem láttam a csávót, mert nem derülhet ki, hogy rokonok. Akkoriban modellkedet, hogy most mit csinál fogalmam sincs, még csak a nevét sem tudom.

-          Szóval ő is modelkedésbe kezdet?

-          Pontosan. Elment Japánba tanulni, és tudtom szerint még mindig ott van.

-          Mikor beszéltél vele utoljára?

-          Hm Azt hiszem Szent Este! – válaszolt elgondolkodva.

-          Úgy beszélsz róla mintha még mindig… - mondta Yesung, de Sungmin a szavába vágott.

-          Tévedsz! Nem voltam szerelemes belé soha, csak vonzott. Olyan mintegy démon, vagy egy boszorkány. Kiszámíthatatlan, nem tudod, mit csinál a következő pillanatban, nem látsz bele fejébe. Szerintem csak egy Angyal tudja meg szelídíteni. – mosolygott, majd megrázta fejét és bele túrt szőke hajtincseibe. – Hagyjuk ez már régen volt.