Édes szerencse? (11)

11. fejezet:  Hófehérke és a 12 törpe

Azt hittem, majd az egész napomat a fiúkkal fogom tölteni, de nem így történt. Alig, hogy ismerkedésünk végére értünk Kris kapott egy telefont, mely arra kényszerítette a bandát, hogy feltápászkodjanak és elkezdjék az esti koncertre a próbákat.

Amikor ez kiderült a hangulat megváltozott. A fiúk olyanná váltak, mint az élő zombik. Mint kik már nagyon unják a sok próbát és ez valószínűleg így is volt.

Érdekes volt látni ezt a változást, és mint utóbb rá jöttem nem azt jelentette, hogy nem akarják ezt csinálni, hanem csak fáradtak és nyűgösek.

Mondtam már, hogy mennyire fel tudnak bosszantani? Nem? Akkor most mondom. Felbosszantottak.

Ülök a fotelben mind egy rendes kislány. Hallgattam, ahogy Kris átadj az üzenetet a fiúknak. Amikor befejezte hirtelen rám nézet. Pár másodpercig csendesen figyelte, elemezte az arcom, ha lehet ilyet mondani.

-          ChanMin… - bemelegítés nélkül szólt hozzám.

-          Igen! – összerezzentem és a kelleténél hangosabban szóltam vissza.

-          Nem szeretném, ha elhagynád ezt a szobát! – mondta a nyomatékosan, mintha az apám lenne. Na, álljunk meg egy szóra, ehhez nincsen joga. Szemeim elkerekedtek. – Ne értsd félre. Mindannyiunk érdekében mondom ezt. Ha kilépsz az épületből és a rajongók meglátnak rád szálnak. Egyben rólunk is pletykák kelnek szárnyra. Ami jelenlegi friss karrierünknek nem tenne jót. Remélem megérted.

Persze, hogy megértem, de akkor is mi vagyok én egy házi kedvenc?

-          Amint elintézzük az öltöztetős munkádat nem kell itt lenned, de ez majd csak holnap lesz esedékes. – mondta Suho biztatóan. Ez máris sokkal jobban hangzott.

Megadóan sóhajtottam. – Rendben. – meglepetésemre ez csak úgy kicsúszott a számon. Feleslegesen nem szoktam beszélni.

Kris elmosolyodott. – Rendben srácok! – csapta össze a tenyerét és körbe nézet. Suho folytatta mondatát. -  Nem lesz belőlünk semmi, ha nem indulunk.

-          Ne már!!! – jött az egységes vélemény. – Szegény Noona-t itt hagyjuk egyedül? Szétunja magát. Én itt maradok vele. – mondta ChanYoel és leült a fotelem karfájára, majd mintha már nagyon jóban lennék átkarolt. Olya volt, mint egy kis gyerek. Melegség futott végig rajtam. - Föláldozom magam. – mondta komolyan.

Kris egy mozdulattal felállította és elkezdte terelni maga előtt. – Noonád szerintem alig várja, hogy végre egyedül legyen. – és igaza lett volna, ha ezt egy félórával ezelőtt mondja, amíg nem ismertem senkit.

Minden elindultak és szomorkás pillantásokat küldtek felém.

-          Szia ChanMin… - biggyesztette le telt ajkait Kai.

-          Olyan éjfél fele érünk vissza. – borzolt bele a hajamba XiuMin.

Felálltam és követtem őket, legalább is az ajtóig. Chen váratlanul elém lépet. – Ha visszajöttünk és unod már ezt a szobát, akkor gyere át a miénkbe. Itt szembe a 220-as szoba. – kacsintott szórakozottan.

ChanYeol váratlanul felkiabált. – Vagy gyere a 219-be.

Elmosolyodtam. – Oké. – feleltem, de ez is furcsán hangzott. Elértük a folyosót.  Kicsit idegesen bámultam a tizenkettőre, amikor visszanéztek rám az ajtóból. Gyerünk ChanMin mondj valamit… legalább mosolyogj rájuk!!! ÁÁÁÁÁÁ de nehéz… Elmosolyodtam. – Sok sikert! – Úr Isten ChanMin ilyen se hagyta el még a szád soha.

Olyan érzés volt mintha én lennék Hófehérke és az EXO a 12 törpe, akik ép a bányába tartanak. Erre a gondolatra nagyobb mosoly húzódott a számra. A fiúk is rám vigyorogtak, majd megindultak kifele.

-          Őrizd a házat Hercegnő. – súgta fülembe Tao. A szívem pillanatok alatt ugrott fénysebességre. Hol és mikor került Ő mögém? Lehelete gyengéden csiklandozta a nyakam. Gerincemen végig futott egy furcsa érzés. Jézusom , jézusom!!! Arcom lángra kapott, ahogy tekintetünk találkozott. Szinte centikre volt tőlem tökéletes arca és fekete írisze. Menten elolvadok! Annyira lekötöttek a többiek és Kris uralkodóhangneme, hogy fel se tűnt, hogy Tao lemaradt. – Szerválok neked valami ruhát. Nem lenne szép dolog, ha továbbra is a bokszeremben feszítenél és a ruháimat sem éppen rád szabták. – nézet rám szórakozottan. Igaza volt egy kicsit nagyon furán festettem ezekben a ruhákban. Na jó úgy néztem ki mint egy hosszú hajú sovány srác egy kis mellizommal megáldva.

Mire észbe kaptam, már egyedül álltam a folyósón.

-          Uh basszus… - nyögtem és hátat fordítottam az ajtónak és vissza ballagtam a napaliba.

Most mihez kezdjek? Malmozzak egy magam? Néztem körbe a nappaliban. Általában egyedül vagyok a legboldogabb, de most furcsán üresnek érzek mindent. Ha sok ember veszi körbe az embert megváltozik? Én most ezt érzem. Nyögtem és oldalra pillantottam. Megakadt a szemem egy DVD lejátszón. Hoho ez jó lesz időtöltésnek is.

Oda léptem és szemügyre vettem a kínálatot.

-          Super Show 1-2-3-4… hm… koncertek – kerekedett el a szemem. – SMTown Koncert….? Film nincs is? – kutattam tovább. Kezembe keveredett egy Pendrive. – Vajon megnézhetem? – érdeklődtem a semmitől, majd bedugtam a lejátszóba.

Többnyire zeneszámokat tartalmazott és rengeteg képet a fiúk életéről, amiket ők fotóztak. Volt pár érdekes videó klip, aminek képi világa teljesen lenyűgözött.
Én tényleg nem szoktam popot hallgatni, de a fiúk nagyon jól énekelnek és táncolnak. Elégé zenefüggő vagyok, hogy tudjam, mi számít jónak és mi nem. Számaik egyszerűen fülbemászóak. Teljesen megborzongtam, amikor megláttam, meghallottam a „What this love” című számukat. Egyszerűen csak fantasztikusnak tudom nevezni.
http://www.youtube.com/watch?v=7PMRe4k3OSw

http://www.youtube.com/watch?v=I3dezFzsNss

A gyorsabb számaiknál kedvet kap az ember, hogy velük együtt táncoljon. Lehet, hogy őrülten hangzik, de elkezdtem táncol néha figyeltem a klipet néha csak magamtól csináltam. Tudom, hogy beképzelten hangzik, de tudok táncolni. Ez lehet meg is lepné őket, ha látnák.

Mivel elég nagy tér volt a szolgálatomra ezért bátran lehunytam a szemem és úgy táncoltam az egyik lassú számukra. Fejembe húztam Tao pulcsijának kapucniját. Éreztem kellemes illatát a pulóveren.

Gyorsabb számra váltott a lejátszó. Szememet nem nyitottam ki csak tovább táncoltam. Jól érzem magam rég éreztem már magam ilyen jól. Nincs honvágyam sem. Máskor már a falat kapartam.

Véget érte a szám és megálltam. Levegő után kapkodtam. Előre görnyedtem és megtámaszkodtam a térdemen.

Kinyitottam a szemem. A padló díszelgett előttem. Jobban lehajtottam a fejem és egy furcsa dologra lettem figyelmes. Hm… Zoknik? Sok ….sok zokni mögöttem… Mikor kerültek azok oda? Lehunytam a szemem majd újra kinyitottam. Még mindig ott voltak. Ez nem vicces!!!

Sajnos az én agyam, ha meglepődik, akkor elég lassan kapcsol, ami ebben a pillanatban is megtörtén ilyenek előfordul… kivel nem? Oké lehet, hogy csak én vagyok csak ilyen szerencsétlenül összerakva. Néha drága szüleimet is sajnálom a legjobban.

Na de eltértem a lényegről, mint oly sokszor általában.

Hirtelen felegyenesedtem és szemeim tágra nyíltak. Pontosan tudtam, hogy kik álldogálnak a hátam mögött márkás zokniban és nézték végig a fantasztikus balett mutatványomat.

Mi lenne, ha nem fordulnék meg és megvárnám, míg elmennek? Vagy halottnak tettetem magam, mint az oposszumok. Mért van ekkora csend? Ennyire rossz csak nem voltam. Valahogy úgy érzem, némán kommunikálnak.

Mocorgást hallottam. Behúztam a nyakam és vártam.

-          Noona ez vagány volt!!! – ugrott a nyakamba ChanYeol. Megragadta a vállam és megfordított én eközben megmarkoltam a kapucnit és az arcomba húztam, mint valami kis gyerek. Istenem, de éget az arcom. Nem akarom látni a döbbent arcukat.

-          Bocsánat, hogy engedély nélkül használtam a lejátszót. – mást nem igazán tudtam kinyögni.

Kuncogást hallottam. Nyeltem egyet.

-          Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. – sóhajtott Kris. Láttam lelki szemeim ellőt, ahogy a fejét fogja.

-          Nem gond. Legalább valaki hozzáért. –hallottam Suho hangját. – Nekünk nincs időnk rá, hogy használjuk. Szóval csak szívességet teszel vele, ha használod.

Elengedtem a kapucnit és kinéztem alóla, mint egy kis állat, amit épp ki akarnak csalogatni.

Oldalról ChanYoel villantott nekem egy száz wattos vigyort. Ne!!! Istenem szólj neki, hogy ezt inkább másnak mutogassa. Elkaptam a tekintettem róla.

-          ChanMin hoztunk ruhát neked. – hallottam Tao szórakozott hangját. – Közben megbeszéltük, hogy jobb lenne, ha velünk tartanál.

Igen, ahogy sejtettem mind a 12 törpe visszatért Hófehérkéhez a kunyhóba. Tényleg erre semmi szükség nem volt. Elég lett volna, csak egy törpe is. Mondjuk a megértő és gondoskodó Tao, vagy közeli ismerősöm XiuMin.

Stop!!!! Álljunk csak meg egy pillanatra. Hoho… Taoizmus mit mondott? Hogy kiszabadulhatok a kastélyból? Csak nem engedélyt kaptam rá Kris atyától?

-          Mégsem hagyhatunk itt egyedül. – nézet rám Kai.

-          Szóval itt vannak ezek a ruhák vedd gyorsan fel és induljunk. – mondta Suho és átnyújtott egy jó adag ruhát. – Késésben vagyunk.

-          Kai ruhái. – vigyorgott Chen. – Kedveli a női ruhákat.

-          Álcáimhoz szükségem van rájuk. – emelte fel bosszúsan a hangját a telt ajkú Arkangyal. – Nem éppen élvezem, amikor kereszthuzat van a lábaim között a szoknya miatt. – grimaszolt.

Felnevettem és olyasmi csúszott ki a számon, ami soha máskor nem történt volna meg. – Kai egyáltalán nem ciki a másság. – a mondat után már be is viharoztam Tao szobájába. Talán csak azért mertem ezt mondani, mert Kai-ról volt szó és túltettem magam azon, hogy szépfiú. Mint mondtam, ha valaki fiatalabb nálam teljesen máshogy viszonyulok hozzá. Ez egy rossz agyi berögződésem.

 Csukott ajtón keresztül is hallottam, ahogy rájuk tör a nevetés. Vigyor futott az arcomra. Ez vicces lesz.