Holiday (9)

9. fejezet: A dühös Dobermann

A nyaraló nappalijában mély csend volt. A banda kisebb csoportja egymást fürkészte.

KyuHyun nagy levegőt vett, majd felállt és végig mérte jelenlegi felhozatalt.

SungMin, Yesung, DongHae, EunHyuk, Kangin, RyeoWook, KiBum.

KyuHyun EunHyuk-re nézet és nagyon halkan megszólalt. – Siwon?

-          Alszik. – felelte. – Ha felébred, tuti meghalljuk, mert műanyag poharakat szórtunk szét az ágya mellett. Komásan biztos bele rúg egybe. – vigyorgott a szőkés barna Oppá.

-          Rendben. – motyogta a legifjabbik SuJu. – LeeTeuk-ék holnap reggel jönnek. –mondta megfontoltan és halkan. - Én megyek értük és mindent elmondok, amit elterveztem. Ami titeket illett Eun és Donghae szobájában megtaláltok mindent, ami próbaterem feldíszítéséhez szolgál.

-          Hogy csaljuk el Siwon-t? – kérdezte RyeoWook szintén halkan.

-          Nekem még délután dolgom lesz a városban, így hát megkérem, hogy jöjjön velem. – válaszolta az Ifjú.

-          Nagyon be vagy pörögve KyuHyun. – mondta Kangin vigyorral az arcán.

KyuHyun csak mosolygott, majd felvette a poharát az asztalról és belel kortyolt.

-          Vajon az esküvőjét is ilyen precízen tervezi, majd meg? – kérdezte Sungmin szórakozottan.

Kyuhyun azonnal félre nyelte azt az egyetlen kortyot is.

-          Na-na meg ne fulladj! – ütögette meg a hátát KiBum.

-          Öhm..khmm….Jó….jól va…vagyok….khm…. – mondta köhögve és felemelte kezét, hogy még él. – Kö..Köszönöm… - idegesen mérte fel a többiek arcát, hogy nem e gyanakodnak, de csak nevettek SungMin beszólásán. Megkönnyebbült. Ott hagyta a nevetgélő társaságot és elindult a bejárati ajtó felé, közben elő vette telefonját. – „ Valamit ki kell találnom, hogy kiengeszteljem HaeShin-t.” – gondolta szomorúan és kinyitotta a bejárati ajtót.

-          Hova? Hova? Kis főnök? – kérdezte Eun érdeklődve.

-          Telefonálnom kell. – felelte a fiú és kiment az ajtón. – „ Nem kereset és még csak sms-t sem írt. Ennyire rosszul eset neki, hogy nyálasnak neveztem?” – nézegette a híváslistát telefonján elgondolkozva. Nyelt egy nagyot és meg nyomta a hívás gombot.

A telefon kicsöngött. KyuHyun türelmesen várt, de ahogy egyre teltek a másodpercek úgy lett idegesebb. Épp le akarta rakni, amikor valaki felvette. – HaeShin? – kérdezte a fiú.

-          Nem. - felelte egy férfihang. A hangjából ítélve idősebb lehetett Kyu-nál.

A fiatal Super Juniornak, görcsbe rándult a gyomra. – „Új csávója van.” – torka elszorult a gondolattól.

-          Te biztos HaeShin öccse vagy. A nővérednek fellépése van. – felelte a férfi nyugodt hangon. – Mondta, hogy hívni fogsz. Azt mondta, holnap délután a reptéren találkoztok, csak ennyit üzen. – felelte a férfi.

-          Ön kicsoda? – kérdezte feszengve a fiú, bár már sokkal nyugodtabb volt.

-          Menedzsere. – felelte az idegen férfi. – Le kell tennem. Viszlát, kölyök.

Kyuhyun még egy darabig tétlenül állt kezében a telefonnal. – Érzelmi sokkom is meg volt mára. – mondta halkan, majd sóhajtott egy nagyot.

***

Siwon ajtaja kicsapódott. Az énekes arcát eltorzította a düh. – Melyikőtök rakta tele a padlót műanyag poharakkal! - ordította olyan hangerővel, hogy az egész nyaraló bele remegett. – Ha megtudom, akkor az illető addig élt.

A nappaliban Donghae és EunHyuk egyszerre pattant fel. Idegesen összenéztek. – Nem gondoltam, hogy ennyire kiakad. – morfondírozott Hyukei.

-          És még LeeTeuk sincs itt, hogy megnyugtassa. – mondta Kangin vigyorogva a két lököttnek. – Ezt megszívtátok.

-          Én vállalom a felelősséget. – mondta Hyukei halkan és egy határozott mozdulattal visszalökte a fotelba DongHaet.

DongHae meglepetten bámult az Oppára. Nem tudta mire vélni viselkedését.

Siwon kiviharzott a folyosóról. – Melyikőtök volt az? – nézet végig a társaságon, majd szeme az álló Oppán állt meg. Végig mérte gyilkos tekintettel, mint Dobermann a marhahúst.  – Hyukei mond azt, hogy nem te voltál… - csikorgatta a fogát a „hónap férfija”. – Ne keljen pont téged elvernem…

Eun nyelt egy nagyot. – Én…

-          Én voltam. – pattant fel Donghae. – Hyukei-t is én vettem rá…

-          Szóval ketten… - grimaszolt a Siwon, közben félelmetes lassúsággal bólintott. – Tudjátok, hogy nem szeretem a vicceket, Fiúk. – mondta nagyon lassan szinte tagoltan.

-          Tudjuk… - bólintott Donghae, majd váratlanul megragadta Hyukei karját és magával rántotta. Siwonnak esélye nem volt utolérni őket olyan gyorsan szaladtak el a szobájukig, hogy a fékezés kisebb karambolt okozott az ajtó előtt. Berohantak a szobába és azonnal bezárták az ajtót.

Siwon ajtónk keresztül, üvöltözött velük, majd amikor már nyolcadjára ordította, hogy „Nyissátok ki azt a tetves ajtót.” belerúgott egy nagyot és ott hagyta a félős viccmestereket.

Eun órájára pillantott. – Azt hiszem itt maradunk reggelig.

-          Igen meg kell várnunk, míg Angyali vezetőnk megnyugtatja. – bólintott Donghae. – Éhen fogunk halni. – fakadt ki.

Hyukei nemet intett fejével, majd az asztalra mutatott. – Azokat estére csináltam. Mázli, hogy behoztam ide. – vigyorgott. Az asztalon két tálca szendvics díszelgett.