Holiday (10)

10. fejezet: Véletlen

Vasárnap reggel.

KyuHyun rápillantott alvó szoba társára. SungMin békésen pihent gondja nem volt semmire.

Bezzeg a SuJu legkisebb tagja magára vette a feladatok nagy részét. Két oka volt rá, hogy meg szervezze Siwon születésnapi buliját. Az egyik Leeteuk volt.

Miután Leader bejelentette a nyaralást egy héttel ezelőtt, félre hívta a fiatal fiút, hogy a csapatnak idiótábbik felére ügyeljen, és rendezze el vasárnapra Siwon születésnapját. KyuHyun ellenkezett, de Angyali Vezetője érvei magukért beszéltek.

„ - Kyu… Most gondolj bele? Kérlek? – a konyhában csak ketten voltak. – Eun, DongHae… idióta, Hyukie pedig nagy elhatározásra jutott úgy vettem észre. Wook fintorog minden egyes feladaton, amit kiszabok rá és nem is úgy csinálja meg, ahogy akarom. – tette a Vezető a kezét Kyu vállár. – Csak te maradtál.

- És SungMin? – kérdezett vissza az ifjú.

LeeTeuk sóhajtott. – SungMin igen ő jó lenne, ha nem felejtene el sok mindent… Yesung meg képes napokat át aludni... a többiek pedig velem lesznek vasárnapig. – az Angyali Vezető kedvesen nézet az ifjúra. – KyuHyun…”

KyuHyun autóba ült és mielőtt elindulhatott átvette terveinek nagyobb lépéseit. – Haza hozom LeeTeukot és a többieket a kis busszal.  – bólintott. – Délután öt órakor EunHyuk-kel és Siwon-nal elmegyünk vásárolni. Eun elintézi a tortát. Siwon bevásárol én pedig elmegyek HaeShin-ért a reptérre. Az hosszú út miatt pont estére érünk haza. Addig LeeTeuk elkészül a díszítéssel. – csapott a kormányra és beindította az autót.

***

A két lány leszállt a repülőről.

-          Nem hiszem el, hogy lecsúsztunk róla! – bosszankodott japánul a fiatal koreai lány bele borzolt hosszú barna hajába, majd a mellette lévő szeppent japán származású lányra nézet. Tovább panaszkodott neki. – Ha az menedzser nem húzza az időnket és az elején elmondja hova kell jönni és nem kell megfenyegetnem, akkor a fiúkkal jövünk egy gépen és meg is találjuk a nyaralót. Ááá. – felkapta sporttáskáját és átlendítette a vállán. – Noriko?

-          Igen! – kapta fel fejét a kérdezett.

-          Nyugi nem esz meg senki. – vigyorgott ChanMin. – Mennyi az idő? – kérdezte és épp indult volna amikor neki ütközött valakinek.

-          Bocsánat. – hallotta a koreai nő hangot.

-          Semmi gond. – felelte ChanMin szintén koreaiul. – Nem történt semmi. – ránézet az idegenre. Szőke haja rövid fazonra volt vágva. Tekintette határozottságot tükrözött. Két nagy bőrönd is volt nála és ez volt az oka, hogy ChanMin-nek ütközött. – Nem sok ez egy kicsit? – érdeklődött a modell.

-          Csak ki kell jutnom vele. Kint már várnak. – mosolygott.

-          Akkor segítek. – mosolygott ChanMin és elvette az egyik bőröndöt.

-          De…

ChanMin nem is zavartatta magát csak Norikonak bólintott, hogy indulhatnak.

-          Öhm…  - próbálkozott beszélgetéssel a rövid hajú.

-          A nevem ChanMin ő pedig Noriko. – mutatott a mellette sétálóra.

Noriko sejthette mért is hangzott el a neve. – Yoroshiku ne. (Örvendek) – nézet a rövid hajúra kicsi pírrel az arcán.

-          Az én nevem HaeShin. – mutatkozott be a színész. – Ti is nyaralni jöttetek? – kérdezte.

ChanMin felkuncogott. – Igen valami olyasmi. Meglepetés vagyok a bátyám születésnapjára. - villant meg a modell szeme nem túl biztatóan. HaeShint kirázta a hideg.

Kiértek az épület elé. Azonnal észrevették az integető fiatal srácot a kisbusz mellett. Arra vették az irányt.

-          KyuHyun! – ragyogott fel a HaeShin szeme.

A fiatal fiú már messziről rázta fejét, hogy ne ragadtassa el magát. Hae hamar kapcsolt és arca is át változott olvashatatlanná.

ChanMin figyelmét sem kerülte le a dolog. – „Hoho… tiltott szerelem!” – nevetett fel magában.

-          Segítetek a csomaggal. – válaszolt HaeShin azonnal amikor oda értek és Kyu kérdően nézet rá – ChanMin csak tedd le. Köszönöm a segítséget. – felelte a rövid hajú. – Esetleg elvigyünk titeket fél úton.

-          Nem köszi. – rázta meg a fejét a lány. – Taxizunk. – mutatott egy autóra.

A beszélgetést a fiú telefonja zavarta meg. Felvette. – Igen? Ühm… - bólintott. – Oké oké… mondtam, hogy mindjárt megyek. – mondta fiú és fél kézzel be tette a csomagokat a kis buszba. – Rendben mond meg Siwon-nak, hogy öt perc és ott vagyok addig igyon meg egy kávét. Vagy egyen jég kását hátha lehűl az agya. – Kyu letette a telefont.

Noriko felkapta az ismerős név hallatán a fejét és rémülten tekintett ChanMinre. Az említett arcán furcsa mosoly suhant át. A japán lány nagyon jól ismerete ezt a mosolyt és mindig csak a bajt hozta rájuk. – „Ennek nem lesz jó vége.” – gondolta magában és felkészült arra, hogy tényleg vadidegenek között kell töltenie szabadságát.

-          Mi jobb lesz a ha megyünk. – búcsúzott ChanMin, Noriko meglepetésére. – Sziasztok!

Noriko meglepődött. – „Nem hallotta, hogy a srác Siwont mondott?” – zavartan követte barátnőjét, de hátra fordult. – By by…

-          Sziasztok! – köszönt HaeShin és KyuHyun egyszerre.

A két modell beszállt egy taxiba. Noriko azonnal megszólalt, csak úgy hadarta a japán szavakat. – Siwon… a srác csapattársa. – mutatott előre a kis buszra. – Mért nem fogadtad el, hogy velük mennyünk?

ChanMin elővette a pénztárcáját és kutatni kezdett benne úgy válaszolt. – Ha kis buszban leszünk amikor Siwon beszáll az elég ciki helyzet és kirak minket. Soha nem jövünk rá hol a nyaraló. – mondta szintén japánul, majd utolsó mondatát koreaiul mondta a sofőrnek. – Kérem, kövesse azt a kis buszt!

 (ChanMin)