Holiday (8)

8. fejezet: Az érettebb

(Siwon megérkezése előtt négy nappal.)

Hyukei a tévét bámulta unottan. DongHae a konyhában csinált valamit így a szórakozása is elmaradt.

-          Hé! DongHae! – ordított a konyha felé a szőke.

-          Igen. – hallotta a reakciót.

-          Kyuhyun hol van? – kérdezte kíváncsian. – Tegnap este óta nem láttam.

-          Este mondta valami olyasmit, hogy korán kiugrik a városba, valami ajándékról motyogott. – lépet ki a konyhából a kérdezett, egy nagy tálca kajával.

-          Dél van most már meg kell érkeznie. – nézett az órára Eun, majd vissza a fiatalabbra. – Mit kajálsz? – kíváncsiskodott, és közelebb húzódott az éppen leülő DongHae-hez.

-          Semmi olyat, amiből akkor egy falatot is kapnál. – válaszolta a barna hajú.

-          Ne csináld már ennyit nem is tudsz megenni. – rivallt rá szórakozottan Eun. – Tudom, hogy nekem is csináltál valamit. – bökte meg DongHae oldalát.

-          Csak akkor kapsz, ha nem mondod el senkinek, ami reggel történt. – mondta zavartan Donghae.

Hyukei arcán hatalmas vigyor jelent meg, de mielőtt mondhatott volna valamit valaki közbe vágott.

-          Mért mi történt reggel? – csukta a be maga mögött az ajtót KyuHyun. Kezében két szatyor volt tartalmukat nem lehetett megállapítani. – Csak nem összejöttetek? – kérdezte természetes hangnemben és az egyik szatyrot csak lerakta a földre a másikat pedig bevitte a konyhába.

-          Hülye vagy KyuHyun?? – kérdezett vissza felháborodva DongHae.

-          Most mit vagy ki akadva? – lépet ki a SuJu család legfiatalabb tagja a konyhából.

Hyukei hamar megunta a témát így hát csak válaszolt a KyuHyun kérdésére. – Semmi extrát nem csináltunk reggel. – vonta meg a vállát. – Csak pornót néztünk. – mondta természetesen. – Mind, ha más nem ezt tenné. – vigyorgott a szőke és lopott egy melegszendvicset DongHae tálcájáról.

-          Vágom. – felelte a kölyök, majd más témával folytatta. – Remélem nem felejtettétek el a Siwon születésnapját.

A két lökött összenézett. – Mi soha! Egyébként mikor is lesz? – kérdezte vigyorogva a barna.

KyuHyun nagyot sóhajtott és rosszallóan megrázta a fejét. Néha úgy érezte, hogy fiatal kora ellenére sokkal érettebb, mint ez a kettő itt előtte összesen. – Vasárnap. Április 7.

-          Jah hát persze…és öhm ma milyen nap is van? – kérdezte a szőke.

-          Csütörtök tökfejek. – bosszankodott a legfiatalabb.

-          Oh van még három napunk. – könnyebbült meg DongHae és látványosan megtörölte homlokát.

-          Az lehet, hogy van három napotok, de Siwon holnap este jön a nyaralóba.

-          Ja, de két napot alvással fog tölteni, olyan fáradt lesz. – vágott vissza a szőke tele szájjal, majd elégedetten lenyelte a falatot.

Az eszmecserét KyuHyun telefonja zavarta meg. A fiúnak egy ideig kutatnia kellett utána mire megtalálta. Ismeretlen számot pillantott meg a telefon kijelzőjén, szemöldöke a magasba szökött. – „Ki lehet?!” – érdeklődő hanggal szólt bele. – Igen?

-          Azt hittem már fel se veszed. – hallatszott a női hang megkönnyebbült lágy csengése. – HaeShin vagyok.

-          Ühm Szia. – KyuHyun hangján érezni lehetett, hogy a pillanat nem az ideális, de erei úgy felpezsdültek a lány hangjától, hogy képtelen lett volna megszakítani a vonalat. Érezte a fiúk tekintetét magán, de nem nézet rájuk. – Mért keresel?

-          Á szóval nem vagy egyedül… - a lány hangjában hallatszott, hogy mosolyog. – Legszívesebben kínos helyzetbe hoználak, de most inkább nem.

Donghae, és EunHyuk bár nem hallotta a telefon túl oldalán beszélő szövegét, de azt kihallották, hogy nő.

-          KyuHyun ne csald meg a nejed. – ordított fel DongHae gyerekesen.

-          Kivel beszélsz? – kérdezte Hyukei.

-          A húgommal. – felelte a kérdezett, de egy kis idegesség volt a hangjában.

-          Üdvözőjük! – mondták egyszerre, majd a tévére fordították tekintetüket.

-          Szerintem hallotta! - grimaszolt a fiú és bevonult a biztonságot jelentő konyhába.

HaeShin belenevetett a telefonba. – Alig várom, hogy megismerjem őket… Szóval van egy nejed és egy húgod. Azt elmondhattad volna előbb is.

-          Nejem nincs.

-          Azzal tisztábban vagyok. – nevetett a lány.

-          Mért hívsz?

-          Mért zavarok.

-          Dehogy is csak általában nem szoktál nappal hívni. – szabadkozott a fiú azonnal.

-          Beszéltem a vezetőséggel. Bele mentek a betegszabadságba. Vasárnap indulok egy délutáni géppel. JongMin elintézett nekem mindent.

-          Ő is jön?

-          Igen, de csak a városban száll meg. Ő szabad. – lány hangján hallatszott a lelkesedés. – Teljes fel van pörögve, hogy nem kell dolgoznia.

-          Mint, ha te nem lennél. – vigyorgott a fiú, bár ezt a lány nem láthatta. - Kimegyek érted autóval.

-          Rendben. Még kibírom azt a három napot nélküled. – felelte a lány halkan.

-          Túl nyálas lettél. – vigyorgott a fiú.

-          Nőből vagyok ennyit megengedett. – vágott vissza HaeShin. – Visszalát vasárnap Cho Kyu Hyun!

-          Most mérges vagy?

-          Szia! Találkozunk vasárnap. – búcsúzott a lány.

-          Mérges vagy. – állapította meg a fiú.

-          Szia!

-          Szia! – morogta KyuHyun. – „Idióta vagyok.” – sóhajtott fel.