Holiday (7)

 (Siwon)

7. fejezet: A hónap férfija és a boszorkány 

Tokyo központjában helyezkedtek el a legnagyobb japán ügynökségek, szerkesztőségek, stúdiók. Köztük az Anan magazin szerkesztősége is.

Kopogtattak az ajtón.

-          Ohayo Gozaimasu Kiseki-san! – köszönt japánul a 25 éves fiú, amikor belépet a hatalmas irodába.

-          Á Siwon! Ohayo! – a férfi, aki üdvözölte talán ötven körüli lehetet, alkatra nagydarab. Arcán nagy vigyor terült el. Felállt és kezet fogott a fiatal énekessel. – Örülök, hogy látlak. – mondta furcsán koreaiul.

-          Beszélek japánul uram. – mondta Siwon zavartan a férfinak.

-          Tudom, de én kevésbé koreaiul. – mondta férfi és elkezdte maga előtt terelgetni a fiút. – Jobb, ha gyakorlom.

Kiléptek az irodából. – A fotós már itt van csak rád vártunk. – mondta hiperaktívan a férfi, egy két szó japán volt össze keverve koreaival, de Siwont nem hozta a zavarba minden szót értett.

-          Sumimasen. (Sajnálom) – mondta a fiú. Miközben a folyosón sétáltak.

-          Mit sajnálsz? Nem késtél! Fotós jött túl korán. – mosolygott a szerkesztőség vezetője legyintve. – Nem tudom, hogy beszéltél e főnökeiddel, de van még egy projektünk, amiben szeretnénk, ha szintén szerepelnél.

-          Projekt?

-          Igen. Az újságnak most indul egy Koreai rovata. Öt oldallal bővül ezzel az újság. Hírességekkel foglalkozik, persze csak felszínesen, inkább csak fotókat közlünk. Mindig egy nő és egy férfi. – mondta az igazgató variálva a két ázsiai nyelvet. Siwon csak bólogatott bár egy két szóra magának kellett rá jönnie, mert a szerkesztő rosszul ejtette ki a koreai szavakat. – Az ötlet váratlanul jött így hát gyorsan döntöttünk, rád eset a választás és egy nálunk tanuló koreai modellre. – mondta az igazgató szórakozottan. – Kedvelni fogod. Talpraesett leányzó.

-          Természetesen, ha a menedzserem bele ment, akkor örömmel elvállalom. – bólintott Siwon udvariasan, de a fejében teljesen más járkált. – „Ha haza megyek, megölöm… tudtom nélkül szervezi nekem a programokat… még több munka…!” – bosszankodott magában.

A férfi váratlanul megtorpant. – Itt is volnánk ez az öltöző. – mutatott a csukott ajtóra. – A Koreai rovat fotózása előrébb lett hozva. Azzal kezdünk. – mondta és kopogtatott az ajtón. – Noriko-chan? Meg hoztam a vendégünket.

Az ajtó óvatosan kinyílt és egy megszeppent japán lány állt a két férfi előtt. – Ohayo Kiseki-sama! – köszönt, majd kezet nyújtott Siwonnak aki el is fogatta. – Watashi wa namae Noriko desu. – mutatkozott be a lány illedelmesen.

 (Noriko)

Siwon ugyan így tett, a lány arcán megkönnyebbülés látszott, amikor meghallotta a japán szavakat.

Beléptek az öltözőbe. – Noriko is itt modellkedik nálunk. Idegenekkel szemben egy kicsit bátortalan. – magyarázta a férfi. – Jó reggelt hercegnő. – köszönt koreaiul a férfi a velük szemben háttal ruhákat válogató lánynak. A lány csak felemelte kezét és intett nem fordult meg.  – Mutatkozz be te is a vendégünknek! – utasította a főnök.

A lány bele túrt hosszú sötétbarna hajába, majd egy határozott mozdulattal a kiválasztott ruhát levette fogasról és ledobta az egyik székre. Japánul mondott valamit a sminkesnek és csak utána fordult oda a várakozókhoz. Pár lépéssel már ott is állt előttük. A komoly arckifejezése hamar át váltott egy kedves mosolyba. Arca szép volt. Alakja, testtartása is teljesen megfelelt ahhoz, hogy modellnek nevezze magát.

-          Örvendek. Choi ChanMin vagyok. – nyújtotta a kezét a fiúnak. – Remélem sikerül együtt dolgoznunk. – mondta koreaiul, és határozottan bele nézett a Siwon szemébe.

-          Choi Siwon. – mutatkozott be szintén koreaiul a fiú. – Várom már a közös munkát. – tette hozzá.

Furcsa hangulat volt a két modell között, bár ezt senkinek sem tűnt fel.

 (Siwon & ChanMin)

-          Na, akkor én itt is hagylak a lányokkal. Tízperc múlva kezdünk. – az utolsó mondatott japánul mondta és mindenkihez intézte.

A szerkesztő magával vitte a két sminkes lányt és az öltöztetőt, hogy tisztázzál a fotóssal az apróságokat. Ruha, smink, stílus.

Csak hárman maradtak az öltözőben. Noriko, ChanMin és Siwon.

ChanMin Noriko társaságában leült a tükörrel szemben és onnan tartotta szemmel a vendéget. – Rég találkoztunk. – mondta a lány hátradőlve a székben.

Siwon bele nézet a tükörbe a tekintete találkozott a lányéval. Arckifejezése elárulta, hogy nem örül a találkozásnak. – Senki nem tud róla ugye?

-          Miről? – értetlenkedett a lány felhúzott szemöldökkel.

-          Ne játszd meg magad ChanMin. – szolt rá a fiú mérgesen.

-          Könyörgöm, ne dühöngj! – nézet rá a lány fájdalmas arccal. - Árt az arcodnak. – öltötte ki a nyelvét. – Norikon kívül senki nem tudja, hogy a bátyám vagy. – felelte nyugodt arccal ChanMin és kutatni kezdet az asztalán.

-          Nem úgy volt, hogy iskolába jársz? – kérdezte Siwon méregetve a lányt.

-          Járok is, de mellette szerződést kötöttem a magazinnal. – felelte a lány. – Egy év és végzek kell a munka és ez találtam a legjobb ötletnek. Noriko is ugyan így tett.

A japán lány összerezzent, amikor meghallotta saját nevét. Mivel koreaiul beszéltek így egy szót sem értett a két testvér párbeszédéből.

-          Ez az első fotózásom, ami újságba kerül. – mosolygott ChanMin. – Eddig csak naptárfotózásaink voltak. – mutatott magára, majd Norikora.

-          ChanMin nem szeretném, hogy kiderüljön, hogy testvérek vagyunk. – mondta a fiú.

-          Ez nem rajtam múlik. – felelte a lány.

-          És hagyd abba a versengést ellenem!

A lány határozottan az asztalra csapott, felállt és Siwonra nézett szemei szikrákat szórtak. – Ha eddig nem szóltál bele az életemben. Akkor kérlek, a jövőben se tedd! Nem most kell játszani a jó testvért.

-          Tudom, hogy erre megy ki a játék… - felelte Siwon a lány szavaival nem foglalkozva.

-          Nem tudsz te semmit! – rivallt rá a lány és tiszta erővel bele rúgott a kerekeken guruló székbe, ami telibe találta a Super Junior énekesét.

-          Te normális vagy… - kezdett volna bele a szitkozódásba Siwon és már meg is indult a lány felé, amikor meg érkezet a sminkes és az öltöztető.

A közös fotózás remekül sikerült a képek fantasztikusak lettek, de ettől függetlenül a paprikás hangulat nem változott a két modell között.

 (Siwon & ChanMin)

ChanMin épp vissza tartott az öltözőbe, amikor meg hallotta az ajtóban, hogy Siwon valakivel beszél telefonon. Így megtorpant és fülelt.

-          Három óra múlva indul a gépem. – mondta. – Igen, igen innen nem haza megyek, hanem az SM nyaralóba. – válaszolt. – Igen biztos. Nem, nem feleslegesnek érzem, majd KyuHyun ki jön értem. – bólintott. – Rendben. Viszlát.

ChanMin pár másodpercet várt, majd bement az öltözőbe. – Gondolom hamarosan mész haza?

-          Igen. – felelte Siwon.

-          Örülök, hogy újra láttalak. – mondta a lány és felkapta a táskáját és egy másikat. – Nekem most mennem kell.

-          Vigyázz magadra! – mondta Siwon csendesen.

-          Eddig is azt tettem. – válaszolt a lány és hatat fordított bátyának. – Még biztos találkozunk. – vigyorogott a lány, de ezt Siwon nem láthatta.

Öt perccel később az aulában.

ChanMin átnyújtotta a táskát gazdájának.

-          Arigatou Gozaimasu! – köszönte meg a japán lány.

-          Noriko?

-          Haii..

-          Van kedved Koreába utazni? – kérdezte japánul ChanMin. – Meglátogatunk valakit. Velem tartasz? – arcán vigyor húzódott.

A lány habozott a válasszal, mert pontosan tudta, hogy amit lát vigyor az semmi jót nem jelent, se neki se senkinek.

-          Ha…..Haii. – mondta csendesen.