A nyár a szabadságról, a melegről, a haverokról, és a
bulikról szól, addig, amíg nem leszel te is dolgozó ember. Persze vannak olyan
napok, amikor egy dolgozó ember is szabadságra mehet, vagy éppen csak pihenhet
pár napot a nyári hőségben.
Olyan harmincöt fok lehet. A nap úgy éget, mintha
grillsütőben lennék. Csak az árnyékban lehet tisztességesen kibírni ezt a
fullasztó meleget.
Nagyot sóhajtottam a kanapén, amin már egy órája fekszek
teljesen lehetetlen, szinte már haldokló pózban. A nyelvem már lógott, mint a
kutyáknak. Nyögtem egy nagyot és balra pillantottam, hogy megbizonyosodjak róla,
hogy nem én vagyok az egyetlen, aki verejtékébe fog bele fulladni. Pár méterre
a fotelben ülő ismerősöm hasonló állapotban volt, mint én azzal a különbséggel,
hogy Ő próbált tenni a meleg ellen. Legyezte magát egy újság papírral, amatőr
módszer, de a célnak megfelelt. Sötétbarna hajába bele-bele túrt, hogy ne
ragadjon a homlokára.
Jobbra tekintettem a másik kanapéra. Két szőke üldögélt
olyan ártatlanul, mint talán még soha életükben. Megértem nyugodtságukat, hisz
ha csak egy mozdulatot is tesz az ember ebben a forróságban, legalább egy deci
folyadékot veszít, ha nem többet.
-
Hol a fenébe van már ilyen sokáig, csak meg kell
kérdezni, hogy lemehetünk e a strandra… - szólalt meg a hozzám közelebb ülő szőke.
Megborzongtam, de nem a hidegtől, hanem a melegtől, ha ilyen egyáltalán
lehetséges. – Jinki… gyere már! – ordított fel szenvedően, majd előre dőlt belemarkolt
az asztalon lévő gyümölcsös jégkockás tálba és egy hideg alma szeletet tuszkolt
a szájába. Közben a kezében maradt jégkockát nézegette. Oldalra pillantotta a
mellette ülőre, aki éppen pihentette szemeit. Fedetlen mellkasa csábítóan
hatott a jégkockának, mert azonnal ott kötött ki rajta, persze kicsi segítséggel.
A molesztált olyan magas hangon adta tudtunkra, hogy nem
volt ínyéra a csíny, hogy kis híján megsüketültem. – JongHyun te állat!! Tudod,
milyen hideg?! – visított a másikra.
-
Kibum ilyen melegben meg sem kellett volna
érezned. – nevette fel a szidalmazott.
Nyögtem és fordultam egyet a kanapén, majd találkozott a
tekintettem a legyezgetővel, aki gyengéden megsuhintatott a célszerszámát felém,
amitől fél másodpercig azt hihette a bőröm, hogy hűlt a levegő. – Minho azt
többször is csinálhatnád. – vigyorogtam rá jótevőmre.
Minho nyújtózkodott egy nagyot, majd lenyúlt fotel mellé és
felvette egy törölközőt. – Tessék Haldokló! – mondta és felém dobta a
törölközőt, melynek hűvös érintése volt.
-
Isten király vagy! – hálálkodtam, majd
mellkasomra terítettem a hűvös ruhát. – Tényleg haldoklani fogok, ha még holnap
is dolgoznunk kell ilyen kánikulámban. – buktak ki belőlem a panaszos szavak.
Halottam, hogy a hátam mögött csukódik az ajtó, majd léptek
közelednek a társaságunk felé. – Jinki végre! – Kibum hangja rimánkodó volt, ahogy
meglátta hőn szeretett vezérünket. Persze csak akkor szerette, ha jó hírekkel
tért vissza.
Onew végig nézett a társaságon, kigombolta ingjét, majd nagy
huppanással mellettem landolt a kanapén. Vett egy nagy levegőt, majd csendesen
kifújta.
-
Kibököd végre? – kérdezte Ommá türelmetlenül.
Ránéztem, de igazából nem is figyelt drága vezetőnkre, csak játszott azzal a
jég darabbal amit JongHyun dobott a mellkasára. Hagyta, hogy elolvadjon és végig folyjon felsőtestén.
Érzéki volt az már biztos. Egy Key rajongó már pusztán a látványtól is orgazmust
kapott volna. A gondolat mosolyt csalt az arcomra.
-
Mi olyan vicces Minnie? – kérdezte Ommá
bosszúsan, amikor találkozott a tekintetünk.
-
Ne hívj így! Olyan lekicsinylő! – mondtam és
szerintem igazam is volt.
JongHyu-t nem igazán izgatták a gondjaink, így rögtön
Onew-hoz fordult. – Mint mondtak? Strandolhatunk ma?
Jinki szomorúan nézett ránk. – Van egy rossz hírem… -
megrázta a fejét fájó lassúsággal, mely be kell, hogy valljam idegesítő volt,
már csak azért is, mert húzta a vallomást. – Az a helyzet, hogy csak holnaptól
kaptunk egy hetes szabadságot. Ma még nem hagyhatjuk el a szállodát.
-
Ez egy igazán rossz hír. – vigyorgott Minho,
majd Onew-ról rám nézett, majd JongHyura, végül Key-re. – Holnap strandolás
fiúk. – mosolygott kajánul.
-
Víz, jégkrém… és… - kezdett bele JongHyun, de
egyszerre fejeztük be.
-
Bikinis csajok! – összenevettünk.
Őszintén annyira nem érdekeltek a csajok csak, hogy lehűtsem
magam végre a tenger hűs vizében, de nem utasítom el annak lehetőségét sem,
hogy megnézzek pár női testrészt. Ez férfiúi kötelességeim egyikéi közé
tartozik. Nyeltem egy nagyot a gondolatra.
-
Oh, drága a kicsi Maknae-énk, ideje lenne
beiktatni egy első csókot ebben a kis nyári szünetünkbe. Nem gondolod? – mondta
Omma vigyorral az arcán.
-
Nem fogok smárolni veled, ha erre célzol? – grimaszoltam,
de zavarba hozott. Igaza volt még nem csókolóztam. A SHINee tagok közül már mindenkinek
volt valakije. Én kakukktojás voltam e téren.
-
Ugyan Minnie tudod, hogy értem. – öltötte ki a
nyelvét Key játékosan. – De fel is áldozhatom magam a szentcél érdekében. –
gondolkodott el látványosan saját ötletén. – Eddig jó visszajelzéseim voltak.
-
Kösz nem! Ezért ne áldozd fel magad, nem éri
meg. – mentem bele a játékába és leintettem kezemmel ötletét. – Megoldom, de
nem akarom sürgetni a dolgot, ha nem gond?
-
Istenem, de kis cuki vagy! – tett rá még egy
lapáttal, mézes mázas hangon Ommá.
Többiek jól múlattak Key ferdehajlamáról szóló előadásán.
Jó!! Szerintem is vicces volt csak most nem tudtam teljesen rá koncentrálni. Szöget
ütött a fejemben ez az „Első csók” kérdés és egy kicsit piszkálta a csőröm,
mert mi tagadás férfi vagyok és én is ki akarom próbálni.
-
Key ne piszkáld Taemin-t… - mondta Minho. Ő
legalább nem ugrat soha.
-
Csak azt akarom, amit minden anya. – felelte egy
drámai mutogatással. – Hogy a fiam férfivá érjen. – már majdnem könnyeket
ejtett.
-
Ezt inkább az apák várják. – rázta meg a fejét Onew
egy vigyor mellett.
Mi tagadás elemében volt mindenki. Hát nem is meglepő,
holnaptól teljes egy hétig szabadok vagyunk.
-
Hyung? – néztem Onew-ra. – Tényleg nem mehetünk
ma ki? – érdeklődtem némi bosszúsággal a hangomban.
Rám nézett és mind egy kis gyereknek összeborzolta világos
barna hajam. – A szálloda udvar még megengedett hely. – mosolygott.
Bólintottam.
***
Besötétedett és sokkal hűvösebb is lett a levegő, mint
délután. Felfrissültem. A szálloda kertjében sétálok egy Welsh Corgi fajtájú
kutyával. Úgy félórája csapódott mellém és úgy gondolta én vagyok a legmegfelelőbb
társaság számára. Az első öt percben még morgott rám. Az volt találkozásunk sorsdöntő
öt perce. Azóta mindenhova követ. Azt hiszem komolyra fog fordulni a dolog, ha
eltelik még egy fél óra. Szemei tengerkékek voltak, bundája kész talány. Olyan színkombináció,
amit nehezen tudnék elmagyarázni, főleg, hogy nem értek a kutyákhoz.
Sóhajtottam és leültem egy sötétbe burkolódzó padba. Kékszem
felugrott mellém és fejét a lábamra fektette. Elkezdtem simogatni.
Olyan csendes volt minden, hogy ha akartam sem tudtam, volna
nem meghallani a kiabálást, ami alig harminc méterről szólt tőlem.
-
Moon merre vagy! – aggódó női hang volt. – Még
mindig meg vagy sértődve? Azaz uszkár nem neked való! Gyere elő! – hallatszott a
kedves noszogató hang egyre közelebbről.
Lenéztem Kékszemre. Fejét a hangirányába fordította.
Tekintete izgatottá vált. – Moon? – súgtam halkan mire a kutya értelmes
tekintettel rám nézett. – Egy uszkárral akartál kavarni? – kérdeztem, mint aki
régi cimborája a kutyának. Rám morgott. – Uszkárok beképzeltek. – adtam neki
tanácsot.
Aztán váratlanul a női hang pár méterről szólalt meg.
-
Moon! – félelem csengett a hangjában és igaza is
volt, mert erre már nem világítottak el a kerti lámpák.
Felálltam ölemben a kutyával és megkerültem a padot eltakaró
bokrot. – Azt hiszem, őt keresed. – feleltem csendes, hogy ne hozzam rá a
frászt. Hát mi tagadás nem sikerült. Rémülten bámult rám. Haja sötét barna volt
és úgy derekáig ért. Sovány modell alkatú. Arca csodaszép. Idegesen nyeltem. –
Tessék. – nyújtottam felé az ebet.
-
Moon! – azonnal eltűnt a félelem szeméből és már
csak a kutyát látta, nem is nézet rám, de nem is zavart hisz elégé zavarban
voltam így is. – Te átok fajzat! Tudod, mennyire aggódtam? – bosszankodott és
szeretetteljesen beleborzolt a kutya szőrébe. - Köszönöm, hogy meg találtad! –
hálálkodott és felnézet rám. Meglepődött. Vagy azért mert tudta ki vagyok vagy
azért mert, az előbb még félelmetesebb voltam, bár az utóbit kétlem. – Ne
haragudj, de az előbb nagyon rémisztő voltál, ahogy kiléptél. – nem tudja, ki
vagyok? Ilyet is csak egyszer él meg az ember fia.
-
Semmi gond. – vontam vállat. – Szóval Moon-nak
hívják. - simogattam meg a fejét Kékszemnek, aki úgy látszik elég jól érezte
magát gazdája karjaiba.
-
Igen és elég önfejű. – zavarban volt egy kicsit.
Remegett a hangja, ahogy beszélt.
-
Az uszkár tényleg nem az ő esete. – mosolyogtam
kedvesen.
-
Hallottad? – arcába szökött a vér legalább is,
amit a kevés fénytől láttam az-az, hogy sötétebb lett az arc színe.
-
Igen. Aranyos volt. – bókoltam, de azt hiszem nem
kellett volna, mert már fel se nézet rám, csak tovább vörösödött az arca.
A szívem hatalmasat dobbant, ahogy néztem zavart arcát.
Vágyat éreztem, hogy lássam a szemeit. Így gondolkodás nélkül érintettem meg
állát és emeltem fel fejét, hogy rám nézzen. Csillogtak a szemei, mint a gyémánt.
Nyeltem egy nagyot és rápillantottam ajkaira. Aztán a többi jött magától. Ajkaimat
az övéhez érintettem, de hamar tudatomra ébredtem és idegesen elrántottam a
fejem. – Ne haragudj! – mondtam hadarva és égő arccal arrébb léptem, majd egy
pillantást vetettem arcára, ami teljesen le fagyot. Csak nézet nagy szemekkel
előre. – Vigyáz magadra! Jó éjszakát. – azzal ott is hagytam.
Fogalmam sincs, hogy értem a szobámba, de az biztos, hogy
nagy döbbenetet okozhattam a többieknek, mert dörömbölni kezdtek az ajtómon.
-
Taemin jól vagy?! – kérdezte Minho idegesen. –
Úgy jöttél be, mint aki szellemet látott. – hát, ha még azt láttam volna.
Szívem vadul dübörgött a helyén mind valami rossz dob, amit
egy gyerek üt tiszta erővel. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtóm.
Mind a négyen aggódva álltak az ajtóm előtt. – Megcsókoltam egy
vadidegen lányt. – mondtam el a színtiszta igazságot.
Tátott szájjal álltak előttem.
Az ember azt hinné, hogy felháborodnak rajta, de nem a
Shinee tagjai nem ilyenek. Egy emberként lelkesedtek fel a dolgon. Key az egekig
magasztalt, de amikor megtudta, hogy csak egy szájra puszit vétettem a lány
ellen. Szánalmasnak nevezet és azt mondta kitagad a családból. A többieket ez a
kis apróság nem lombozta le.
-
A kicsi Taemin, majdnem felnőtt. – JongHyun áll
könnyeket törölgetett a szeméről.
Onew és Minho csak mosolyogtak rajtam.
Éjfélig meséltek nekem saját élményeikről és első
csókjaikról, míg Onew estét nem csapot. Egy kicsit csajos zsúrnak éreztem a
dolgot, de mi már csak ilyenek vagyunk. Testvérek, akik mindent megosztanak a
másikkal.
folyt. köv.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése