First date (BEAST – DooJoon)

 Úgy gondolom, amikor egy férfi arra vetemedik, hogy interneten keressen magának párt az elég szánalmas. Ellenzem az internetes ismerkedést, mert ridegnek tartom és érzéketlenek. Neten keresztül nem érezheted, hogy a másik, hogy reagál a mondanivalódra. Idegesítő a tudat, hogy nem látom a szemeit, az arcát, amikor viccelődök. Szóval hülyeségnek tartom.

Mégis úgy adódott, hogy bele keveredtem egy ilyen ismerkedős dologba. Egy kávézóban ülök, és árgusszemekkel bámulom a bejárati ajtót. Randin vagyok… vagyis leszek, ha megjön a kiválasztott hölgy. Mentségemre szolgáljon, hogy az egész egy fogadás gyümölcse.

Kicsit bosszúsan emlékszem vissza.

…

-          DooJoon fogadjunk, hogy van olyan lány, aki képes interneten is őszintén beszélgetni veled. – motyogta a kólás pohara mögül barátom, majd szájába vette a szívószálat és bele kortyolt italába.

-          Yoseob, hány olyan csajjal chat-teltél, aki őszinte volt veled? – érdeklődtem hitetlenkedve és számhoz emeltem a kávés bögrét, de még nem kortyoltam bele. Vártam a választ.

-          Egyel sem. – grimaszolt, én pedig elégedetten kortyoltam bele kávémban. Persze nem hagyta magát. – Apró dolgokat hallgattak el előlem. Szinte jelentékteleneket. – védte az igazát.

-          Oh… mint például az a nő, akinek két gyereke volt? – kérdeztem és újból kortyoltam a kávémból, de szemem nem vettem le Yoseob arcáról. Imádtam cukkolni és ezt meglehetősen komolyan tudtam művelni.

-          Oké… SooJin más tészta volt. Tíz éves képet töltött fel magáról… és… és  - megsemmisült és zavartan elgondolkodott.

-          Ugye… ugye… hazudott. – mondtam mindent tudóan.

-          Rendben nagy okos fogadjunk, hogy találok neked egy olyan csajt, aki rendes és nem hazudik. – mondta hírtelen.

-          Nem nekem kellene keresnem ilyet? – érdeklődtem szórakozottan. – Ha te keresel, akkor magadnak keresel nem?

-          Lehet chat-en ajánlani egymásnak személyeket. Én keresek egy lányt, aki őszinte. Te pedig megbizonyosodsz róla, hogy igazam volt. Ha nyerek fizetsz nekem egy vacsorát a következő randimra, ha te nyersz kérhetsz bármit. – mondta fellelkesülve.

Látványosan elgondolkodtam. Végül is nem rossz üzlet. Vállat vontam unottan és bólintottam. – Rendben, ahogy akarod. – feleltem. Yoseob sokszor befürdött már a lányok terén. És erről főleg az internetes kapcsolatok tehetnek. Ezért nem is meglepő, hogy a mostani barátnőjét nem a neten hódította meg, hanem udvarolt neki humánus módon.

-          Van egy lány, aki tökéletes lenne neked. Nem olyan rég böngésztem az adatlapját. – mondta hirtelen összedörzsölve a tenyerét és előkapta okos telefonját. – Már beszélgettem vele párszor…  Ő őszinte teremtésnek tűnt.

-          Min tud róla? – kérdeztem hírtelen. Min a mostani barátnője volt.

-          Persze. Min drága tudja, hogy nem csalom meg senkivel. – vigyorgott rám. – Regizned kell a LOVE.COM-ra.

Grimaszoltam és elővettem a telefonom.

-          Nem kellene saját neveddel. – mondta Yoseob szórakozottan. – Legyél DooJunJun.

Csak a szememet tekergettem és kitöltöttem hézagosan DooJunJun adatlapját. Bár én voltam még sem éreztem magaménak a profilt.

…

Ez volt három hónapja.

Így visszaemlékezve elégé felháborodom magamon, hogy bele mentem. Megcsináltam az adatlapomat, amiben persze sok fontos dolgot nem tüntettem fel. Azért még is csak egyszeri alkalomra akartam használni, nem pedig hosszú távú pár keresésre. És amúgy ez csak egy kísérlet.

Emlékszem az első napon 22 lány írt rám és egy fiú. A hideg kiráz, ha vissza kell emlékeznem. A tipikus bevágódós szöveggel jöttek. Szinte lerítt róluk, hogy mifélék. Párnak visszaírtam csupán kíváncsiságból, hogy mi a céljuk, de aztán általában az ötödik mondatnál már búcsúztam is.

A lány, akivel hamarosan randit fogok eltölteni, Yoseob-bal való fogadásom után két nappal jelölt be, hogy szeretne ismerkedni, de nem írt rám. Így én tettem meg az első lépést, mert túl akartam lenni a fogadáson.

HaeShin kedves volt és visszafogott. Persze ha témán volt, akkor nem lehetett lelőni, de ez szórakoztató volt benne. Soha nem mondott többet annál, mint amennyit hallani akartam. Nem fényezte magát, nem volt kirívó. Három hónapot chat-teltem vele. Mindenki mást letiltottam. Naponta néztem az adatlapját. Volt egy profilképe. Szólíd volt semmi extra.

Ő engem nem láthatott én nem voltam hajlandó feltölteni képet magamról és Yoseob is azt javasolta, hogy mellőzem a profilképet, más különben idő előtt nyolcvan nőt szedek össze. Állítása szerint elég kapós lennék, ha nem lennék olyan finnyás.

Egy hete kértem tőle randevút. Az írásából elég jól kiismertem és mi tagadás, úgy éreztem Yoseob-nak igaza volt ez a lány őszinte. Talán túlságosan. Kezdem félteni a pénztárcám, de talán nem is olyan nagy baj. HaeShin túl szimpatikus volt.

A bárpultnál üldögéltem és még mindig az ajtót néztem. Én tudtam, hogy néz ki, de Ő nem tudta, hogy én hogy nézek ki. Szerettem volna megfigyelni milyen, amikor vár rám. Írtam neki egy SMS-t, hogy lehet késni fogok. Persze ez nem volt igaz csak az akartam, hogy időben jöjjön, hogy amíg vár nézhessem. Tudom kicsit gonosz dolog tőlem, de szeretek játszani az emberekkel, legyen az nő vagy férfi.

Megpillantottam a járdán. Felpillantott a kávézó nevére, hogy biztos, hogy jó helyen van e aztán zavartan körbe nézet. Vett egy nagy levegőt és benyitott.

A kávézó megnyugtató és kellemes légkör uralkodott mindig. Ez volt a kedvenc helyem. Voltak zegzugos részek ahova elvonulhattál olvasni vagy meghitt délutánt tölthettél a pároddal. Amikor mondtam neki, hol találkozunk megemlítettem, hogy szeretném, ha a hátsó részben foglaljon helyett, hogy megtaláljam.

Zavartan körbe pislogott. Velem együtt kilenc vendég volt a kávézóban. Kereset tekintetével bár nem tudta kit is kell. Én úgy csináltam mintha az újság ami előttem volt a világ legérdekesebb olvasmánya lenne, pedig a valóság az volt, hogy kicsit sem érdekelt a tartalma. Fel-felpillantottam HaeShin-re. Szórakozottá vált a hangulatom.

Még egyszer körbe nézet, majd elindult a kávézó csendesebb felébe. Egy pincér követte.

-          Esetleg tudok segíteni? – kérdezte a pincér udvariasan.

-          Egy csésze zöldteát legyen szíves. – hadarta zavartan.

Végig mértem megjelenését. Rövid haja volt. Őszintén kicsit szokatlan a mai lányoktól, hogy rövid hajjal mászkálnak. Szemüveges volt. Jól állt neki. Egy szürke szövetnadrágot viselt egy hozzá illő barack színű blúzzal. Egy telitalpú fűzős cipőt vett fel az öltözékéhez. Kicsit meglepett vele, mert őt inkább lapos talpúban tudtam volna elképzelni. Összességében laza volt, de elegáns.

Újra körbe tekintett. Mielőtt rám pillantott volna félre néztem. Számhoz emeltem a poharat és bele kortyoltam. – „Csak öt perc és oda sétálok.” – mondtam magamban és poharam mögül rá pillantottam.

Keze az asztalon pihent és hangtalanul dobogott vele. Aztán bal kezével hajába túrt és elkezdte tekergetni a nyakánál incselkedő hajfürtöket. Elmosolyodtam a jeleneten. Látszott rajta, hogy izgatott és ideges. Rápillantott telefonjára. Én pedig a karórámra. Igen már késésben vagyok.

Erőt vettem magamon és felálltam. Felé fordultam és lassan elkezdtem sétálni. Azonnal felkapta a fejét, hisz eléggé feltűnő volt, ha valaki nagyobb távot tett meg a kávézóban, mint a pincér.

Amikor az asztalhoz értem felnézet rám értetlen pislogással. Talán azon gondolkodott, hogy ha hozzá szólok, hogyan küldjön el. Elmosolyodtam.

Meglepetésemre hófehér arca kipirosodott. – „Azért ennyire nem vagyok jóképű.” – bosszankodtam magamban.

-          Igen? – remegett a hangja kicsit. Mosolyom nem hervadt le.

-          Shin, ha nem tévedek? – a chat nevén szólítottam meg. Úgy gondoltam ez még is csak találóbb, így hirtelen, bár az igazi nevét is tudtam. Mivel tovább pislogott értetlenül, máshogy tettem fel kérdésem. – Kim HaeShin ugye bár?

-          Igen. – rebegte el a várva várt választ.

-          Oh remek kicsit aggódtam, hogy talán mégsem jegyeztem meg az arcod. – hogy kicsit megnyugtassam lelki világát természetesre vettem a figurát. – Szabad csatlakoznom? – mutattam a vele szemközti székre.

Habozás nélkül bólintott. Amíg helyet foglaltam lopva figyeltem. Az asztal bámulta és bal kezével piszkálni kezdte a nyakánál lógó rövid hajtincseket.

Közben a pincér is meghozta a zöld teát, amit amint az asztalra került már fel is vett és bele kortyolt. Forró volt. Honnan tudom? Azzal a lendülettel, hogy az ajkaihoz ért már fel is szisszentet és lerakta. Ajkaihoz emelte kezét és simogatta a sajgó tagot. Nyeltem egy nagyot és akaratlanul mosolyra húztam szám.

-          Hadd lássam! – mondtam és jobb kezemmel átnyúltam az asztal fölött megérintettem állát, hogy jobban lássam ajkait. Összeszorította. – Nem vészes, de legközelebb óvatosabban. – javasoltam.

-          Te… - csúszott ki a száján, amikor elhúztam a kezem. – Te vagy DooJunJun? – kíváncsiság hallatszott ki a hangjából.

-          Maradjunk a DooJoon-nál. – kacsintottam rá. – Az menőbb.

Elmosolyodott, majd kicsit bátortalanul feltette a kérdést, ami jelenleg foglalkoztatta. – Azt írtad késel. Végig itt voltál… és…

Szavába vágtam. – Szeretem megfigyelni az emberek. Úgy gondoltam érdekes lenne megnézi, hogy érkezel meg és vársz rám.

Tekintette átváltott bosszússá. – Nem szeretem, ha rászednek. – nézet rám szigorúan, de aranyos volt még így is. Felemelte poharát és fújni kezdte a forró teát. A pohár mögül kémlelt rezzenéstelen tekintettel. Elemzett. Ez egy kicsit furcsa volt, nem szoktam, hozzá, hogy én vagyok az alany.

-          Nem változok át csúf békává, ha ez jár a fejedben. – feleltem, majd intettem a pincérnek, hogy hozzon nekem is egy kis teát.

Alsó ajkába harapott, majd lebiggyesztette. – Valahogy máshogy képzeltelek el. – vallotta be őszintén.

-          Azt gondoltad, hogy egy szemüveges otaku vagyok, nem de? – mi tagadás sokat beszélgettünk mangákról és egyéb nyalánkságokról, de nem mondanám, hogy otaku vagyok.

-          Igen, ahogy mondod. – bólintott egy nagyot és letette a poharat. Áthatóan nézet rám szemüvege mögül. – Tudod az ismerkedős portálokon 85%-ban otaku vagy kocka felhasználok ismerkednek. És ezek 80% nem vállalja az arcát. Így élt a gyanú bennem, hogy talán te is az vagy.

-          Tudod ezzel az arccal túl egyszerű lenne az ismerkedés. – mondtam beképzelten. Persze kicsit sem gondoltam komolyan, de vette a lapot.

-          Oh igen? Ne haragudj meg, de láttam már szebb férfi egyedet nálad. – kuncogott.

-          Tévében? – lecsaptam a labdát. Csak mosolyogott és bele kortyolt hűlni látszó teájába állta a tekintetem. Felbátorodott és ez tetszet.

Egy pillanatra elgondolkodtam. Jobb, ha most az elején tisztázom a fogadásom, amit Yoseob-bal kötettem, ne hogy később félreértés legyen belőle. Három hónap ismeretség ide vagy oda nekem kell ez a lány.

-          Mielőtt erősebben kezdenék udvarolni, szeretnék valamit elmondani…

-          Egy kicsit gyakorolnod kell udvarlást, mert egyelőre nem hatottál meg vele… de hadd halljam mióta nem vagy nős? – oh feléledt a chat-es szemtelensége, amit szintén tudtam értékelni.

-          A haverommal fogadtunk. Állítása szerint vannak olyan chat-telők, aki őszinték. Én kételkedtem benne és mondta, hogy teszteljelek téged. – zavartan borzoltam fel a hajamat a tarkómnál. – Mint látod úgy tettem. Lehet, hogy füllentettél nekem párszor nem tudom és hogy őszinte legyek nem is érdekel. A három hónap alatt megkedveltelek és ezért is hívtalak el randira. – mosolyogtam rá.

Arcába szökött a vér és beleharapott alsó ajkába. Nyelt egyet és komolyan nézet a teájára, majd rám nem pillantva megszólalt. – Az-az igazság, hogy valamiben hazudtam neked. – mondta és a szemembe nézet. – Én… - hatásszünetet tartott. – én… nem vagyok 174 cm csak 172. – amikor befejezte felnevetett. – Látnod kellett volna a várakozó arcod. – kuncogott tovább.

Elmosolyodtam. – Tudod nagyon fontos a magasság. Most csalódtam benned, hogy ilyen fontos dologban megtévesztettél.

Szája elé emelte kezét és csak kuncogott. Az a nap úgy gondolom mindkettőnk számára fantasztikus első randi volt.

A fogadást Yoseob elvesztette, mert HaeShin füllentett, de én mégis fizettem neki és a barátnőjének egy vacsorát. Hálám jeléül, hogy megismerhettem a barátnőmet. Bár pár hetet küzdenem kellett, hogy azt mondja: „Leszek a barátnőd.” de megérte a fáradtságot.