Édes szerencse? (14)

14. fejezet: Ajánlat

Amikor megérkeztünk az SM Entertaiment főhadiszállására a fiúk ugyan olyan fogattatást kaptak, mint a szállodánál. Megfogadtam a tanácsokat és még csak figyelembe se vettem, hogy Luhan-t kis híján lesmárolja egy fan. Szófogadó vagyok egy szavuk se lehet. Bár nem akarok beképzeltnek tűnni, de ha rajtam múlt volna meg se tudta volna érinteni. Lehet, hogy gonosz vagyok, de lenézem őket a viselkedésük miatt.

Mivel senki nem figyelt rám és eléggé jelentéktelen személynek tűntem a fiúk mellett, olyan fenséges léptekkel léptem át a főbejáratot, mintha én lennék az EXO vezetője. Nekem két perc volt bejutnom, nekik tíz.

Teljesen megváltoztam. Nem tudom őket férfiként kezelni….áááhh…. annyira, de annyira puhány alakok. Egyikőjük sem határozott a rajongókkal szemben, olyan kis szende fiúknak mutatják magukat, pedig biztos vagyok benne, hogy nem azok. Na jó egy kettő szerintem a légynek sem tudna ártani. Kris viszont… uh…

Mint mondtam tízpercig várakoztam rájuk így kénytelen voltam leülni az előtérben, persze álcám maradt mivel nem kaptam engedélyt, hogy felfedjem magam a nagy közönség előtt. Jah… majd elfelejtettem mondani milyen könnyen átengedtek. Csak fel kellett mutatnom a kártyát, amit Suho-tól kaptam, majd egy gépen lehúzták és már bent is voltam. Meg sem kérdezték, hogy ’Mi fán termek?’…

Figyeltem a kinti hadakozást és rá kellett jönnöm, hogy Kris az egyetlen, aki képes csupán a tekintetével távol tartani még a bogarakat is nem csak a rajongókat. A hideg kirázott tőle.

Tao megint pórul járt, felpattantam, amikor láttam, hogy újból elkapta valaki, de mielőtt bármit is tehettem volna Kris megelőzött. Egyszerűen csak megérintette a lány karját, mire az amint észrevette kiért hozzá rémülten engedte el az Őrangyalt. Amúgy kicsit fel háborít, hogy hőst akarok itt játszani.

Istenem, ha vagány lennék, megragadnám Taot és megcsókolnám… Jézusom mire gondolok!! Ez nem jó nagyon befolyásolva vagyok… ne ne… ChanMin mindent el kell feledned, te nem vagy ilyen!! Gondolom, érdekel titeket miért gondoltam ilyen abszurd dologra… azaz igazság, hogy nem tudom le venni a szemem Tao-ról, amióta megmentett furcsa érzések tombolnak bennem. Ezért is eset rosszul, amikor vitatkozott velem, de hát bonyolult az élet.

Amúgy nagy nehezen betrappoltak a fiúk is. Majdnem egyszerre rám néztek. Mi tagadás zavarba jöttem, de ez nem meglepő nálam… kihúztam magam, mintha csak azt mondanám „ Így jártatok!”.

Nem szólt senki semmit csak elindultunk a központ epicentrumába. Nem igazán tudtam, hogy milyen feladatot kapok, de nem is érdekelt.

Beakhyun szórakozottan mellém lépet. Hátul ballagtam így nem igazán vette észre senki. – ChanMin neked tetszik Tao? – kérdezte csendesen közel hajolva hozzám. Rémülten néztem rá, majd körbe. Senki nem figyelt. Megtorpantam Ő is megállt. Meglepődött, de amikor rám nézet azonnal elmosolyodott. – Nem kell válaszolnod rá van írva az arcodra. – olyan bájos mosollyal közölte észrevételét, hogy kis híján elájultam szégyenemben. 

Még is hogy képesek így beszélni velem! Utálom ezt… Mért kell magánügyi témákba bele menni!!!

-          Ne… nem tetszik? – remegett a hangom, de miért? – Egyáltalán nem …! – mondtam, de hangom nem volt egyáltalán magabiztos. Már nagyon lemaradtunk, így Beakhyun megfogta a kezem és kimozdított stabil állásomból.

-          Tudok neked segíteni, ha akarod? – te jó ég nem figyel rám! Süket. Most mondtam, hogy nem tetszik!

-          Té-tévedsz én csak nagyon hálás vagyok, amiért megmentett a fagyhaláltól. – hadartam gyorsan.

-          Oh értem akkor ez az oka, hogy lángra borul az arcod akárhányszor rád néz és találkozik a tekintetetek? – nézet rám kérdően. Engem pedig levert a víz. Hogy lehet ennyire ááá szókimondó???!! Tényleg olyan mint a bátyám…

-          Én mindanyóitoktól zavarba jövök – fakadtam ki akaratom ellenére.

Elkerekedtek a szemei. – Túl őszinte vagy, ha ideges vagy. – vigyorgott rám. – Egy kicsit legyél lazább. – javasolta. – Nagyon merev vagy. Szerintem jót tenne neked, ha nem rámenős fiúkkal töltenéd az éjszakát ma.

-          Ezt, hogy érted?

-          Suho-val, Luhan-nal és ChanYeol-lal 219-ban lakunk. Luhan nem alszik ott így van egy felesleges ágyunk, ha érdekel. Szerintem nyugodtabb környék, mint a 217-es.

Úgy gondolom az ajánlata meggondolandó, de csak egy aprót bólintottam, hogy értem, amit a mond.

-          Döntsd el estig. Amúgy Tao kellően féltékeny lesz szóval vannak esélyeid. – megbotlottam, ha Beakhyun nem reagál időben és kap el, akkor akkorát esek, hogy három évig emlegették volna a biztonsági őrök maguk között a jelenetet. Tán még a videót is felrakták volna a netre. – Szerintem bejössz neki. Bár nem tudom, hogy milyen neki az ideális lány. – kacsintott rám, amikor újra egyenesbe állított.

Végre a többiek is észrevették, hogy le vagyunk maradva, így bevártak minket.

-          ChanMin jól vagy? – Chanyeol hangjából aggódást hallottam ki. – Nagyon elsápadtál.

Lopva rápillantottam Hyun-ra, aki csak szórakozottan állt mellettem. Szemem sarkából láttam, hogy Tao összehúzza szemöldökét és gyanakvóan nézet BeakHyun-ra és rám. Nyeltem egyet. – Persze jól vagyok. – feleltem. És elöntött azaz átkozott forróság, ami szerintem a globális felmelegedésért felelős.